Másfél évvel az első akkord után a lista élén

Az utóbbi két héten nem jelentkeztünk lemezajánlóval, hiszen augusztusban a nagyágyúk pihennek, így az elmúlt időszakban egyetlen igazán ismert előadó sem jelentetett meg lemezt. Itt van viszont az angolok új kedvence, Kate Nash, aki másfél éve vett először gitárt a kezébe, aztán tovább tökéletesíti multikulti keverékét az art-terrorista M.I.A., szomorkás és érett a Coral, lúdbőröztetően szépen énekel Richard Hawley, és a nagy áttörésre vár a Rilo Kiley.

Kate Nash: Made Of Bricks

Várakozások: Nem lehet olyan cikket olvasni Kate Nash-sel kapcsolatban, amelyben ne említenék meg Lily Allen nevét, ami nem is csoda, hiszen Nash hasonlóan szemtelen, öntudatos énekesnő, hasonlóan eklektikus zenei világgal, és ami a legfontosabb, ő is a MySpace-nek köszönhetően került az érdeklődés homlokterébe, azzal a különbséggel, hogy neki viszont tényleg nem volt még lemezszerződése korábban. A húszéves londoni lány idén márciusban szerződött le egy kiadóhoz, és rögtön második kislemeze, a Foundations nagy sláger lett úgy, hogy kezdetben a nagy kereskedelmi rádiók tudomást sem vettek róla Nagy-Britanniában. Ezt gyorsan igyekezett is kiadó megfejelni, ezért az albumot két hónappal előbb dobták piacra az eredetileg tervezettnél.

Eredmény: Mint azt már mi is megírtuk, a Made Of Bricks rögtön a brit lista élén kezdett, úgyhogy a kiadó húzása bejött, a nyári sláger hátán felmászott a lemez a csúcsra. Mégis, az album minden nyomát magán hordozza a sietős pénzcsinálás szándékának: Nash egyáltalán nem tehetségtelen dalszerző, sőt, kimondottan jó ízlése is van (MySpace oldala tanúsága szerint kedvenc zenekara a Buzzcocks), viszont még egyszerűen nem tart ott, hogy egy rendes lemezre való dala legyen. Olyan kaliberű szám, mint a valóban jól sikerült Foundations nincs is több a lemezen, amely egyébként hasonló hangvételű dalokból áll, mint Lily Allené, noha zeneileg már kevesebb a hasonlóság: Allen reggae- és ska-fixációja helyett itt hagyományosabbak a zongorás-elektronikus alapok, és a hangvétel is sokszor szomorúbb. Nem kellemetlen hallgatnivaló, csak még kicsit korai zsenge-íze van a dolognak, és ennek rossz esetben akár Nash karrierje is láthatja a kárát, ami egyértelműen a kiadója felelőssége lenne. Mégis mit vártak egy lánytól, aki alig több mint másfél éve kezdett el egyáltalán gitározni?

Kiknek ajánlható: Akik még valami könnyű hallgatnivalót keresnek a nyár végére, itt megtalálják.

Olyan, mint: Lily Allen kicsit komolyabb és jólneveltebb unokahúga.