Motion Trio (PL) (augusztus 14., kedd, 18.15)
A keddi zárónap végig európai zenekarok jegyében telik, a hazai Napra experimentális folk-rockja után azonban teljesen más hangzás tölti majd be a világzenei helyszín környékét. Három lengyel harmonikás alkotja a Motion Triót és ars poeticájukká tett "úgy játszani harmonika-zenét, ahogy előttünk még senki"-kitételt a legkomolyabban meg is valósítják. 1996-ban, Janusz Wojtarowicz vezetésével alakult a trió Krakkóban, három zeneakadémiát végzett muzsikos alkotja, akik már fiatal koruk óta a hangszer értő megszólaltatóinak nevezhetők. Tehetségükre gyorsan felfigyeltek, először Lengyelországban, majd hamarosan Európában is. A többnyire Wojtarowicz által írt zene magába szippantja a hagyományos lengyel népzenei stílusokat (főleg a mazurkát, a polonézt, az obereket és a krakowiakot), merít a zsidó zenéből, más európai, köztük ír, francia és spanyol harmonikazenékből, természetesen jó adag dzsessz-hagyomány található benne és némi rockos és avantgárd íz. A Motion Trio sajátossága, hogy sokszor nem a megszokott módon, hanem "hibásan" szólaltatják meg a hangszert, olyan hangokat kicsalva ezáltal, amitől végképp egyedi lesz a produkció. Dzsessz-fesztiváloktól komolyzenei eseményekig mindenhol megállják a helyüket, számos rangos díj, közreműködés (Bobby McFerrin, Joe Zawinul, Trilok Gurtu) és eddig négy nagylemez jelzi megtett útjukat. Könnyed, játékos és végtelenül elragadó a zenéjük.
Leningrad (RU) (augusztus 14., kedd, 19.45)
A harmonikus harmonikások után orosz kocsmazenészek lepik majd el a színpadot, de csasztuskák helyett sokkal inkább toastokat fognak tolni. A szentpétervári ska-punk zenekar a kilencvenes évek elején alakult és Szergej Shnurov énekes vezetésével gyorsan a helyi underground-színtér vezető formációja vált belőle. A zenekari felállás 10 és 13 fő között váltakozik, az alaphangszereket agyament fúvós-szekció és ütőhangszeres egészíti ki, a kilencvenes évek közepéről ismert nyugati ska-punk formációknál jóval súlyosabb, megveszekedettebb zenét játszanak. Akárcsak a korai Quimby esetében, náluk is megkerülhetetlen Tom Waits, de gond nélkül csórnak a Balkánról, sőt ha kell akár a flamencótól is. Természetesen az orosz néplélek szintén alaposan belekeveredik: indulók indulnak be rendesen, népdalok buknak ki magukból és mindent beleng a vodkagőz. Nem csoda, hogy a nagyvilág is felfigyelt a zenekarra, három daluk bekerült az Elijah Wood főszereplésével készült Minden vilángol című filmbe. Itt most azzal se megyünk sokra, ha általános iskolában még orosz volt a kötelező nyelv, hiszen a Leningrad által kedvtelve és változatosan ismételgetett trágárságokat akkor se tanulhattuk meg, ha nagyon jó fej volt az orosztanár. A szövegek természetesen a nők és az italok körül forognak, vegytiszta rock & roll. Tavaly már keresztülmasíroztak a Szigeten, idén egyszerűen bedarálnak mindenkit.
Värttinä (SF) (augusztus 14., kedd, 21.30)
Az iWiW Világzenei Nagyszínpad idei utolsó fellépője egy sokaknak kedves visszatérő vendég, a Finnországból érkező Värttinä női énekegyüttes és boszorkányegylet lesz. Ők bőven és már nagyon régóta a világzene élvonalához tartoznak, mind művészi szempontból, mind hírnév terén. Immár 24 éve, 1983 óta létezik az együttes, Karéliában, Finnország legkeletibb tartományában alakult hagyományőrző népi csoportként, majd 1989-től fordult komolyra a történet, igaz az akkori felállásból mára már csak Mari Kaasinen maradt hírmondónak. Jelenleg kilencfős a Värttinä, a három énekesnőt, hat hangszeres fiú kíséri (egy gitáros, egy basszusgitáros, egy dobos, egy harmonikás, egy hegedűs és egy buzukis-szaxofonos).
|