Mediterrán kocsmazene és tüzes északi boszorkánydalok - európaiak az iWiW Világzenei Nagyszínpadon

Augusztus 8-án, szerdán elkezdődik a 15. Sziget fesztivál. Ötrészes sorozatunkban eddig bemutattuk az iWiW Világzenei Nagyszínpad magyar előadóit, az amerikai kontinensről érkező zenekarokat és az afrikai világzenei sztárokat, már csak az európai fellépők maradtak hátra. Olasz és orosz kocsmazene, lapp mixtúra, kelet-finn boszorkányság, román rezes-futam, lengyel harmonikatrió és nagyvilági salsamuffin a Szigeten.

Mari Boine (N) (augusztus 13., hétfő, 19.45)

A fesztivál utolsó két napján Európa uralkodik majd az iWiW Világzenei Nagyszínpadon. Hétfőn az elbűvölő magyar folk-csalogányok után egy tekintélyt parancsoló lapp énekesnő, a Norvégiából érkező Mari Boine lép színpadra. Boine már nem számít kezdőnek a műfajban, bár ő a világzene skatulyába a szokásosnál is kicsit nehezebben gyömöszölhető. Első lemeze 1985-ben jelent meg, 1989-es nemzetközi áttörése óta (Gula Gula című albumát klasszikusként illik számon tartani és valóban az is) töretlenül, szenvedélyesen építi életművét, tavalyi Idjagieas című korongja - a közös alkotásokat, élő- és remixlemezeket is beszámítva - már a tizenegyedik volt a sorban. Hűvös, elsőre kíméletlen világ az övé, sötéten ragyogó csillagként emelkedik az északi ország zenei egére. Természetesen énekhangja teszi igazán különlegessé, mágikus fagyosság és velőtrázó életerő árad belőle, de ha ehhez hozzávesszük, hogy utóbbi kiadványai erősen átitatottak elektronikus zenétől (például minimalista techno érhető tetten), akkor nem is tűnik annyira távolinak egy-egy dalát a szintén skandináv The Knife elektro-popos, úgyszintén különleges női énekhang által vezetett világával rokonítani. Persze ennél összetettebb a kép, hiszen hiba lenne nem megemlíteni az atmoszférikus, ambient-dzsesszes színesítőket, az afrikai népi hangszerek használatát és kiemelni, hogy Mari nagyon szuggesztív előadó.

Sergent Garcia (F) (augusztus 13., hétfő, 21.30)

A következő fellépő földrajzilag ellentétes pólusról érkezik, de a zene is minden bizonnyal jócskán eltér majd, hiszen a spanyol-francia-algériai ősöktől származó Garcia Őrmester lényegében tökéletes ellentéte a hűvösségnek. Ahol szeret élni, ott forróság van, amit szeret játszani, az vérpezsdítően forró. Haverja, Manu Chao nyitónapi produkciójára hétfő este tehet rá egy lapáttal az alapjáraton jamaikai, kubai, afrokubai stílusokat rockos megoldásokkal keresztező zenész. Az alapjáraton túl - melyet Sergent Garcia saját védjegyeként salsamuffinnak nevezett el - azonban mindig felturbózza valamivel megszólalását. 1983-ban még egy jó kedélyű punkos zenekarban, a Ludwig Von 88-ban kezdte a könnyűipart, mindenféle stílustanulmányok (a Titi Et Nobru projekt eklektikussága, rap, DJ-zés, ragga) után talált rá az afrokubai dallam és ritmusvilágra, mely teljesen magába szippantotta.

Spanyol és francia nyelven előadott, kivétel nélkül remek lemezein (!Viva el Sargento! - 1997, Un Poquito Quema'o - 1999, Sin Fronteras - 2001, La Semida Escondida - 2004, Mascaras - 2006) lebilincselő módon keverednek a műfajok és stílusok: rock, hiphop, funk, reggae, ragga, ska, salsa, mambo, rumba, son, latin dzsessz, afropop, újabban reggaeton, cumbiamuffin, a fieszta-hangulat pedig majdnem mindig uralkodik a sziesztán. Egészen biztos, hogy az Őrmester csatakosra izzadásig fogja gardírozni seregét.