A Sexosaurus ismét lecsap

Hírnevéhez méltóan sikamlós és szexcentrikus lemezzel jelentkezik a sztárfellépők egész hadseregével megtámogatott R. Kelly, sokadik projektjét indítja útjára a leginkább a Jane's Addiction frontembereként ismert Perry Farrell, továbbá bemutatkozik a magyar Zuboly, és új lemezt ad ki az egyik legnagyobb élő folkgitáros is.

Perry Farrell's Satellite Party: Ultra Payloaded

Várakozások: Ugyan a zenekarnév még új, de a mögötte álló alkotó-közreműködő team már korántsem. Először is itt van a zenekart (vagy inkább projektet) összehozó énekes, Perry Farrell, aki a Jane's Addiction élén jelentékeny szerepet vállalt az amerikai alternatív-rock áttörésében a nyolcvanas évek végén, aztán a zenekar feloszlása után Porno For Pyros-szal vitte tovább az anyazenekar sajátos eklektikáját, mindezek mellett pedig az ő nevéhez fűződik a kilencvenes évek egyik legfontosabb rockfesztiválja, a Lollapalooza is. De rajta kívül több-kevesebb szerepet vállal az anyagon többek között a nyolcvanas évek hajmetálját funkosító Extreme gitárosa, Nuno Bettencourt, Peter Hook a New Orderből, két régi haver, Frusciante és Flea a Red Hot Chili Peppersből, aztán a kilencvenes évek egyik legemblematikusabb downtempo-duója, a Thievery Corporation, a Black Eyed Peas legvonzóbb arca, Fergie, sőt, még maga Jim Morrison is. Mindazonáltal legyen bármilyen illusztris ez a névsor, a főszereplő mégiscsak Farrell, aki az újjáalakult (majd azóta már ismét feloszlott) Jane's Addiction 2003-as visszatérő lemeze, a Strays óta nem nagyon hallatott magáról.

Eredmény: Az Ultra Playloaded elegáns és ügyes comeback; a már lassan az ötvenhez közelítő Farrell szerencsére nem akar görcsösen aktuális vagy divatos lenni, inkább a jó dalokon és a játékosságon van a hangsúly. A számok többségében a Jane's vagy a PFP a fő hivatkozási pont, de van olyan dal ami inkább az újkori Red Hot Chilire emlékeztet (Hard Life Easy), vagy éppen az elmúlt évtized elektronikus-zenei megoldásait veszi alapul (ami ebben a kontextusban egyáltalán nem sül el kínosan). Így a zeppelinista klasszikus rocktól a fehér funkon át egészen a hiphopig számtalan stílus hatása kimutatható itt, ráadásul a lemez nagy része - különösen a Cure-os basszussal és rave-s energiával elővezetett Kinky - kimondottan táncra ingerlő, és szerencsére Farrell hangja is a régi.

Olyan mint: A Jane's Addiction egy diszkóban.

Kiknek ajánlható: Aki eddig nem csalódott Perry Farrellben, az most sem fog.