Type O Negative: Dead Again
Várakozások: A New York-i Type O Negative a kilencvenes évek közepén egyike volt a legnépszerűbb metál bandáknak: miután a kezdetben elszánt thrash-metallisták második lemezükön felfedezték a Beatlest, és a lomha riffekkel operáló gyászdalokat pop-melódiákkal gazdagították, nemcsak a kritikusok, de a közönség is keblére ölelte a zenekart. S noha a mainstream siker tiszavirág-életűnek bizonyult - mivel sem az October Rust, sem a World Coming Down nem váltotta be a hozzá fűződő anyagi természetű reményeket -, a Type O kultuszzenekarrá vált és máig masszív rajongótáborral rendelkezik. A gótikus rock és a metál hagyományait ötvöző, sötét témáit hol maró gúnnyal, hol mély pátosszal ábrázoló zenekar immár négy éve nem jelentkezett lemezzel, s a kritikusok által ernyedtnek, ötlettelennek minősített Life is Killing me után joggal várták a rajongók a megváltó folytatást.
Eredmény: A Dead Again sajnos nem sok újat hoz, éppolyan végtelen hosszú, sötét riffekre épülő, többnyire egyhangú dalban meséli el történeteit a szerelmekről, őrületről, abortuszról és csonkításokról, mint tette azt a megelőző néhány lemez. S bár Peter Steele, a kétméteres, vámpírszerű frontember sírból jövő énekhangja továbbra is hátborzongató, és védjegyszerű fekete humora is fel- feltűnik a sorok között, mégis csupán a néhány rövidebb, zúzósabb, Steele korai thrash-metal korszakát idéző dal szakít ki minket a méla unalomból.
Kinek ajánlható: Az életmű ismerői közül talán inkább azoknak, akik a korai lemezeket szerették
Olyan mint: Egy karakteres metálzenekar új lemeze, ami ugyan sok újdonsággal nem szolgál, de a goth-metál rajongóinak nem okoz majd csalódást.