"Jó rockzenekarokra mindig szükség lesz"

Ha van az új évezrednek emblematikusan menő lemezkiadója, akkor a londoni Domino Records feltétlenül az. Az idén 13 éves kiadó kezdetben izgalmas, de inkább csak kritikailag sikeres előadókkal alapozta meg hírnevét. A Franz Ferdinand felfedezésével aztán a kiugró kereskedelmi siker is utolérte a Dominót, amely az Arctic Monkeys rekordokat döntögető lemezével idén bankot is robbantott. A kiadó alapítója és vezetője, Laurence Bell az elmúlt hétvégén Budapestre érkezett, a Domino Dancing bulisorozat februári állomására (a következő egyébként március 4-én lesz), ahol interjút is adott az [origo]-nak.

Angliában kicsit emlékeztet a helyzet a tíz évvel ezelőttire, amikor a britpop-láz egymás után hozta be az új zenekarokat, melyek közül a legtöbb rövid tündöklés után el is tűnt. Jelenleg egyértelműen uralkodó trend az indie gitárzene, de ez meddig tarthat még?
- Hát én úgy gondolom, hogy azért jó rockzenekarokra mindig is szükség lesz, ez a trendektől független. A tömegtermelés annak is köszönhető, hogy a nagy kiadók ráharapnak egy stílusra, és másodvonalbeli előadókat népszerűsítenek teljes erővel. Ha már 1996 került szóba, például nem is értem, hogy olyan pocsék zenekarok, mint akkor a Kula Shaker, egyáltalán hogyan kaphattak szerződést. De visszatérve a mába, valóban jó idők járnak most a gitárzenekarokra, de hogy ez meddig lesz így, és mi jön majd utána, nem tudom megjósolni. Mindenesetre én az elektronikus tánczenei színtért nem írnám le, nagyon sokan mozognak benne még mindig, és túl egyszerű ebben a műfajban zenét csinálni ahhoz, hogy ne próbálkozzanak még többen vele. Az elektronika, a rockzene és a hiphop valamiféle kölcsönhatásából még nagyon izgalmas dolgok fognak születni.

Változtathat-e valamit a kiadó helyzetén az Arctic Monkeys sikere?
- Nem, alapvetően a kiadó gondolkodása kezdettől fogva változatlan, és ez így marad ezután is. Most kétségtelenül őrült időket élünk az Arctic Monkeys miatt: nem tudom úgy bekapcsolni a tévét, hogy ne róluk legyen szó, legyen az akár brit vagy amerikai hírcsatorna. Itt van ez a négy tizenéves srác, és hirtelen a popkultúra központjába kerülnek, ez valahol hihetetlen.

Az Arctic Monkeysban jóval több a jellegzetes angolság, mint a nemzetközibb Franz Ferdinandban, nem lehet ez akadály a nemzetközi befutás előtt?
- Ez kétségtelenül így van, de nem hinném, hogy ez nehezítené a dolgukat. Fiatal srácok, akik britek és rockandrollt játszanak, akárcsak, mondjuk, a Who vagy a Led Zeppelin tette annak idején, nekik sem okozott ez problémát. A lemez egyébként már listákra került Németországban, Belgiumban vagy a skandináv országokban, szóval jól alakulnak a dolgok külföldön is. Amerikában három hét múlva jelenik meg majd a lemez, ott is nagy az érdeklődés már most. A fiatalok ott is vágynak egy új, erőteljes, tökös zenekarra, ami eltalál bennük valamit, mint ahogyan, mondjuk, a Nirvana tette.

Az Arctic Monkeys példája megmutatta, hogy az internetet milyen találékonyan lehet hasznosítani a zeneiparban is. Milyen változásokat hozhat még az internet a lemezkiadás terén?
- Én személy szerint remélem, hogy az internet valamicskét megnyirbálja majd a média hatalmát. A médiának túl nagy hatalma van, túl korrupt, és túlzottan rá akarja erőltetni a saját érdekeit az emberekre. A lemezkiadók, a rádiók, a sajtó össze vannak fonódva eléggé ahhoz, hogy ott csak az üzleti érdekek érvényesüljenek. Az internet viszont lehetővé teszi, hogy az emberek döntsenek, és azt válasszák, ami nekik tetszik - mint ahogyan tették az Arctic Monkeys esetében is. Ez egy igazi punk taktika, ami működhet is végre. Nagyon izgalmas lehetőség, de nem érzem egyébként, hogy ez most valaminek a végét jelezné, inkább valami újnak a kezdetét. Különben is, a zeneipar folyamatos mozgásban volt az elmúlt ötven évben is, folyton új és új kihívásokkal kellett szembesülnie, így van ez most is.

Inkei Bence