Az emberi lét akkor tud igazán kibontakozni, ha az egy elköteleződött lét

Balogh Péter Piusz atyával, a Gödöllői Premontrei Apátság apátjával készített interjút a Pesti Srácok. A családok éve kapcsán kérdezték a tanárként is dolgozó szerzetest, aki a felelősségvállalást állította középpontba, amelyet szülőként nem szabad kikerülni.

Balogh Péter Piusz atya azt mondta, életünk célja, hogy lelkiekben és szellemiekben a lehető legtöbb értékkel teljünk el, hogy aztán ezeket sérülésmentesen átadjuk a felnövekvő generációnak, ugyanis így kaphatnak biztos alapot, amiről el tudnak indulni.

Az atya szerint az evangéliumokból kiszűrődik az is, hogy Jézusnak milyen volt a hozzáállása a gyermekekhez.

Gondoljunk például erre a részre: ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18.3)

Szerinte ezek a gyermeki állapot fontosságát és annak védelmét mutatják, arra is utalnak,

hogy mi gyermekekként vagyunk kapcsolatban Istennel.

Az atya, azt is mondta, sajnos ma sokan nem képesek igazi felelősséget vállalni: Ezért van az is, hogy jobban aggódnak az állatokért, mint a magzatokért – őket könnyebb vállalni, kisebb a felelősség.

Balogh Péter Piusz szerint az emberi lét akkor tud igazán kibontakozni, ha az egy elköteleződött lét.

Ezt Jézus élete is bizonyítja, hiszen a küldetésével ő is olyan szinten vált eggyé, hogy szeretetből megváltotta az embert – holott ő nem követett el bűnt, mégis a bűnös emberi természetet és a bűnt is magára vette. Az ő emberi élete ebben az elkötelezett vállalásban vált teljessé

A gyerekek neveléséről azt mondta, az iskola nem lehet apja helyett apja vagy anyja helyett anyja a gyereknek, mégis sokszor ez a szülők elvárása. „A megoldás nem az lenne, hogy áttolják egy intézményre a problémát, hanem az, hogy az iskolával közösen dolgozzanak rajta" – mondta.

Az atya azt is mondta, fontos a szülői felelősségvállalás,

mivel, ha például egy szülő nem őszinte, a gyerek ezt a mintát követi, és ez feszültséget kelt először az iskola és közte, aztán a szülő és közte. Ilyen feszültségeket csak az oldhat fel, ha a szülő is megváltozik.

„lyenkor bízunk az isteni gondviselésben, és reméljük, hogy az a gondoskodás, szeretet, emberi odaállás, amit megpróbáltunk átadni neki, amíg nálunk volt, megmarad benne, és elő tudja hívni, amikor szüksége lesz rá – mondta.