Tanulni, tanulni, dolgozni

A felsőfokú oktatásban részt vevőknek a szülői segítség, az ösztöndíj és a diákhitel mellett a diákmunka enyhítheti az anyagi gondjait, miközben az ingyenesnek nevezett, valójában tandíjmentes felsőoktatás is kiadásokkal is jár. Megéri tanulás mellett dolgozni?

A tanulás befektetés a jövőbe - mondja az olcsó életbölcsesség. Igaz, vannak, akiknek nincs befektethető tartalékuk, és éppen anyagi természetű korlátaik akadályozzák meg őket a hosszabb távra tervezésben. A diákokra és családjaikra a felsőoktatásban való részvétel komoly anyagi terhet ró, akkor is, ha államilag finanszírozott képzésben vesznek részt. Egy átlagos egyetemista, becslések szerint, havi 70 ezer forintot költ, és ez az összeg magasabb is lehet, ha költségtérítéses képzésben vesz részt vagy a szüleitől külön él.

Belátható, hogy ezt az összeget kevés család tudja előteremteni, főleg, ha több gyerek tanul egyidejűleg. Önmagában szintén nem fedezi a költségeket a diákhitel és az ösztöndíj sem. Előbbi legmagasabb összege havi 40 vagy - költségtérítéses diákok esetében - 50 ezer forint lehet. Az ösztöndíj mértéke intézményenként, szakonként és a diákok anyagi helyzetétől függően különbözik, ám az esetek többségében inkább csak kiegészíti a többi forrást, mintsem fedezi a diákok összes költségét.

A diákmunkára komoly kereslet mutatkozik a munkavállalói oldalon, többen folyamatosan dolgoznak a tanulmányaik alatt. Mások a tanulmányi szünetek idején vállalnak alkalmi munkákat, és az így keresett összeget a mindennapi élethez vagy a tanuláshoz kevésbé köthető kiadásokra fordítják. A diákok gyakran a nyári szünidőben végzett munkával teremtik elő a nyaralás költségeit. Kott Zoltán, az Universitas igazgatósági tagja szerint az egyetemisták többsége rendszeresen dolgozik a tanulás mellett, ám az, hogy folyamatosan vagy alkalmanként, a vizsgaidőszakok között, vagy éppen csak nyáron, változó.

A munkáltatók számára a közvetítőktől, iskolaszövetkezetektől kölcsönzött munkaerő alkalmazása költséghatékonyabb lehet a klasszikus foglalkoztatásnál, főleg, ha idénymunkáról van szó. A diákmunkára mindkét oldalról nagy az igény, bizonyság erre a körülbelül hatvan működő iskolaszövetkezet, valamint a nagyszámú, kifejezetten a tanulói jogviszonnyal bíró fiatalokat célzó álláshirdetés.

A diákmunkák jellegét az határozza meg, hogy mely területeken éri meg kölcsönzött munkaerővel dolgozni. Alkalmi, illetve olyan szakképzettséget nem igénylő munkák vezetik az elvállalható munkák listáját, amelyeket kevesen választanának életük végéig megélhetésük biztosítására.

A diákmunkának éppen ezért rossz híre van. Igaz, az állatjelmezben szórólapozás vagy a reklámtollak összeszerelése sötét alagsorokban kevésbé jellemző, mint gondolnánk. Elterjedt viszont a szezonális, vagy eseményhez kapcsolódó árusítás, az adatrögzítés, a telefonos operátori és a gyorséttermi munka. A szórólaposztás az összes munka 1 százalékát sem éri el - oszlatja el a tévhiteket Kott Zoltán.

A diákmunkákra is igaz, hogy szakirányú és nyelvtudással többet lehet keresni. A képzettséget vagy valamilyen speciális tudást igénylő pozíciók aránya évről évre növekszik, a fővárosban akár a 15-20 százalékot is eléri - mondja Kott Zoltán. A tolmácsok, fordítók, szoftverfejlesztők vagy -tesztelők egyértelműen jobban járnak, és ez nem csak a munkabérre igaz. Fordítással, tolmácsolással a minimális óradíjnak több mint a dupláját is meg lehet keresni. Ha pedig az elvállalt munka kapcsolódik a tanulmányokhoz, akkor értékes tapasztalatszerzésként, szakmai gyakorlatként is felfogható.

Létezik persze diákok által végzett munka az iskolaszövetkezeteken kívül is. Aki teheti, szívesen vállal munkát rokonoknál, ismerősöknél, veszi ki részét a családi vállalkozásból - a korrepetáláshoz, nyelvtanításhoz vagy a gyermekfelügyelethez hasonlóan feketén. Sok diák álma pultosként, pohárszedőként elhelyezkedni. Ezek tipikusan éjszaka, laza beosztásban végezhető pénzszerző tevékenységek, amelyek ugyanakkor jól fizetnek. A lányok között a hoszteszmunka a sláger - árulja el Kott Zoltán.

A jogi szabályozás értelmében 15 éves kortól lehet munkát vállalni, de csak az iskolai szünetben, és szülői engedéllyel. 16 évesen már a szülők írásos beleegyezése nélkül és szorgalmi időszakban is lehet dolgozni. A gyermekszínjátszásról és más, 16 évnél fiatalabbak által végzett pénzszerző művészeti, modell- vagy sporttevékenységről külön jogszabály rendelkezik.

A hivatalosan foglalkoztatott diákok bruttó órabére nem lehet 423 forintnál kisebb összeg, mert - teljes munkaidővel számolva - így jön ki egész hónapra a kötelező minimálbér. A 18 év alatti munkavállaló hetente legfeljebb 40 órát dolgozhat, reggel 6 és este 22 óra között. Tilos a fiatal munkavállalót olyan munkakörben alkalmazni, amely testi fejlődését vagy egészségét veszélynek teszi ki. Túlórát, éjszakai műszakot csak a 18. életévüket betöltött diákok vállalhatnak.

A körkérdésünkre kapott válaszok szerint munkahelye válogatja, hogy a fizetést készpénzben, vagy átutalással kapják a diákok. Ugyanakkor elmondható, hogy mint az élet többi területén a diákmunkák esetében is visszaszorulóban van a járandóság készpénzben való kiegyenlítése. Mivel a felsőoktatásban részt vevők többsége rendelkezik saját bankszámlával, az ösztöndíját is átutalással kapja - sőt, több bank az oktatási intézményekkel együttműködésben speciális, a diákok igényeire szabott folyószámlacsomagokat is kínál -, a diákok részéről sincs akadálya annak, hogy a számlájukra kapják a fizetésüket.