Gyurcsány: Sokkal kevesebb a siker, mint gondoltam

A miniszterelnök szerint nincs más csomag a placcon, ezért az emberek bízni fognak válságkezelő programjában. Közel öt év kormányzás után úgy érzi viszont, hogy egy illúzió rabja volt, és elismeri, hogy sokkal kevesebb sikert ért el, mint azt eredetileg gondolta. A korrupció melegágyának tartott pártfinanszírozás ügyében szerinte nem vele kell kardozni, hanem Orbán Viktorral. Interjú Gyurcsány Ferenccel.

- Több utalás is volt 2006-ra, és idéznék az akkor elhangzott őszödi beszédből. Azt mondta: "Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. (...) Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni." Majd úgy folytatta, hogy "most az adja", mármint a hitet, "hogy történelmet csinálok". Azóta eltelt szűk három év. Ez az a történelem?
- Hát, nehezebb a kihívás, és jóval bonyolultabb, mint korábban bármikor. Nézze, bármibe lefogadtam volna, hogy Magyarországon, Közép-Európa korábban talán legpolgáriasultabb országában, nem lehet vereséget szenvedni azzal az elképzeléssel, hogy az orvosnál háromszáz forintot kell fizetni. Nem hittem volna, hogy világban utazó egyetemisták - ma már minden második hallgató eljut külföldre ösztöndíjjal - nem értik, hogy a magyar felsőoktatásnak nagyon fontos, hogy azok is fizessenek havi négy-öt ezer forintot, akik állami képzésre jutottak be. Úgy gondolom, hogy Magyarországnak történelmi változásokra van szüksége, és azok ilyen természetűek. Nem az a történelmi változás, hogy ígérek 14. havi nyugdíjat meg ingyen autópálya-matricát. Ez gagyi politika.

- Még tavasszal készítettem interjút Békesi Lászlóval, akivel - ha jól tudom - ön rendszeresen szokott beszélni. Ő azt mondta, hogy szerinte ha ön a választások előtt elmondja, hogy mire készül, akkor is nyert volna, és meg is tudta volna csinálni, amit akar. Mit gondol erről?
- A magyar reformközgazdák jelentős része - Bokros, Békesi, Bauer - politikus volt. Sikeres politikusok lettek-e?

- És ön az lett?
- Azt majd az idő el fogja dönteni. De szerintem büszke lehet az ország az új autópályákra, hidakra, az új egyetemi és városközpontokra, a megépített tiszai gátra, az új uszodákra, felújított iskolákra, az épülő járóbetegellátó-központokra, a schengeni határnyitásra. És ez a munka idén még inkább felgyorsul. Ez is az elmúlt néhány év és a közeljövő termése. De nem akarom megkerülni a választ. Az értelmiség egy körében nagyon-nagyon könnyű támogatáshoz jutni a reformokhoz. Magam is illúziókat tápláltam, de az általam akkor hittnél nagyságrendekkel nehezebb támogatást szerezni. Békesi Laci barátom és Bauer Tamás, akit szintén barátomnak mondhatok, annak az illúziónak a foglyai, amelynek én is sokáig rabja voltam. Azt látom, hogy rendkívül pici változások, amelyek a társadalom érdekeit sértik, mindent meg tudnak akadályozni hosszú távon rendkívül fontos ügyekben is. Mondjuk úgy, hogy az én törekvésemben sokkal kevesebb a siker, mint gondoltam, ez igaz. 2006 óta - helyenként iszonyú politikai verekedésben - másért sem küzdök, mint azért, hogy az ország vegye észre, meg kell változnia. Meg kell változtatni az egészségügyet, a felsőoktatást, az adórendszert.

- Normális körülmények között úgy működik, hogy van egy választás, amelyen valós, nem eltitkolt programok versengenek egymással, és aki nyer, az utána megfelelő támogatottsággal bír arra, hogy azt végrehajtsa. Az Egyesült Államokban például Barack Obama elég őszintén beszélt az embereknek arról, hogy mire számítsanak és hogy milyen időtávban.
- Ha azt mondja nekem, hogy 2006 előtt őszintébben kellett volna beszélnünk az emberekhez, akkor azt mondom, hogy ebben valószínűleg igaza van. Két dolgot vitatok. Az egyik, ha azt mondja, hogy ez a szocialisták speciális bűne. És annak az elismerését igénylem, hogy 2006-ban valami megváltozott Magyarországon. A két nagy politikai erő közül az egyik - amelyet én vezetek - újra és újra oda megy vissza, hogy változni kell. A másik oldal pedig közben ugyanazt teszi, mint az elmúlt tizenöt évben. Azt igénylem, hogy mérjünk egyenlő mércével a magyar politikában. Miközben én ezekről a reformokról beszélek, addig a másik fél azt mondja, hogy ez csak népnyúzás, és semmihez nem járulok hozzá, ami a lakosságnak terhet jelent. Ez egy olyan feltétele a reformpolitikának, amitől nem lehet elvonatkoztatni.

- Ahogy azt az őszödi beszédben megfogalmazta, másfél évig azért nem csináltak semmit, hogy utána megfelelő körülmények között hozzá lehessen látni a reformokhoz. Azóta eltelt három év, sok kezdeményezés elbukott. El szokott-e gondolkozni azon, hogy megérte-e feláldozni azt a másfél évet 2004-2006 között?
- Az őszödi beszéd nem etalon. Volt már olyan, hogy valakire rácsapta az ajtót, és azt mondta neki, menj a francba?

- Persze.
- Senki nem gondolná mégse, hogy önnek ez az alapvető viszonya az emberekhez.

- Én nem a stílusra gondoltam.
- Én sem.

- Azt a másfél évet feláldozták a jövőbeli reményekért, azokból viszont nem igazán lett semmi.
- Amikor arról beszél például a kedvesével, hogy a mi viszonyunk fabatkát sem ért az elmúlt években, és igenis azt akarom, hogy változtassunk, az egy legitim érvelés. Nem azt jelenti, hogy fabatkát sem ért az elmúlt másfél éve, hanem azt, hogy sokkal többet akar, és rá akarja venni a kedvesét, hogy ne azt tekintse mércének. Legyünk tárgyszerűek...

- ...a kérdésem az volt, hogy megérte-e...
- ... a felsőoktatás reformja akkor indult el. A hadsereg átalakítása, amelynek eredményeként önnek vagy az önnél fiatalabbaknak nem kellett bevonulniuk, akkor ért véget. A családtámogatás átalakítása akkor történt meg. Annak a rendszernek a kialakítása, hogy ötven év után először lehessen tudni, ki fizet és ki nem fizet az egészségügyben, akkor indult el. Tehát nagyon fontos intézkedések voltak ugyan, de igen, én arra akartam rávenni a szocialistákat, hogy ezt ne tekintsék soknak, hanem ennél sokkal többet akarjanak.