Négy év nyolc nap, meg egy szökő- és egy szabad nap

Milyen négy év börtön után újra a szabad levegőn? Egy férfi hétfőn szabadult Balassagyarmatról, miután pontosan négy évet, nyolc napot meg egy szökőnapot ült. Meglátogattuk egyik utolsó börtönbeli és elkísértük első szabad napján. Dramatizált kilépés, pezsgő, faggató pártfogó és városi nyüzsgés. Képes szabadulóriport.

"Sziasztok!" - István, bal kezében személyes tárgyaival teli zacskóval, kapkodó léptekkel igyekszik az utca túloldalára egy alacsony, kopaszodó köpcös alak és egy nő felé. Nevelőapja jött érte, kocsijából pezsgő kerül elő, a pukkanás belevész a hétfő hajnali csendbe. Pár gyors korty az üvegből, aztán beül a kocsi hátsó ülésére. "A rabóba is mindig hátul ültem" - nevet felszabadultan. Pár perccel múlt hajnali öt, tíz percbe sem telt a kiléptetés.

"Na, gyere le, itt az RTL!" - hívja galérián alvó öccsét, ránk utalva. Fél hét van, egy VIII. kerületi gangos bérház egyik felső emeleti lakásban ácsorgunk. István övet fűz lecsúszó nadrágjába - 18 kilót fogyott a börtönben. Öccse sört hoz, azzal iszunk áldomást a szabadulásra.

Nagy lendülettel indul az első szabad nap: pártfogói iroda, okmányiroda, hirdetési újság- és telefonvásárlás szerepel a napirenden. A pártfogóhoz 48 órán belül be kell jelentkeznie minden frissen szabadultnak, az okmányirodába pedig az új személyi és a régen elvett jogosítvány megújítása miatt kell elmennie.

A nyüzsgés a legszokatlanabb - mondja a pártfogói irodánál arra a kérdésre, hogy milyen a börtönön kívül. Hosszú időt tölt bent a Szentkirályi utcai épületben, ahol mindenről kikérdezték. "Olyan volt, mint egy vallatás - meséli -, de szimpatikus volt a nő". Két hét múlva újra jelentkeznie kell.

Az okmányiroda előtt befér egy reggeli egy gyorsétteremben. "A kaja az cefet volt" - meséli a börtönről, de a búcsúvacsoráról áradozik. Együtt készítették néhány rabtársával. Mexikói ragu volt, amit egy vödörbe lógatott zacskóban főztek merülőforralóval, néhány babkonzervből, sajtból, fűszerekből. Most a szezonális menüt falja.

"Rengeteg könyvet olvastam" - meséli közben. A szakkönyveket bújta, főleg a napkollektorokról szólókat. Elszántan tervezi, hogy egy ilyen üzletbe vág majd bele, ha sikerült újraindítani életét. Hosszasan kérdezgeti a fotós kollégát is arról, neki milyen napkollektora van, és fejtegeti, hogy az mire elég. A börtönben letette a festő szakmunkásvizsgát, és belekóstolt a vízszerelésbe is.

Tele van tenni akarással. "Ha valaki valamit akar... egyet nem akarok: bűnözni" - mondja. Várhatóan lesz munkája, a pártfogó például ajánlott egy csepeli munkalehetőséget, de régi főnöke is visszavárja egy kertépítő cégbe. És hogy a munkán kívül még mit akar: gyúrni a nagyfiával, kicserélni a lakásban a nyílászárókat.

Szabadsághiány, dirigálnak, hiányzik a gyerek, a család - sorolja, mi volt a legrosszabb a börtönben, és kritizálja az igazságszolgáltatást: szerinte minden bűnözőt egyből börtönbe kellene csukni, még ha csak rövid időre is. "Ha tudja, hogy ilyen a börtön, meggondolja, hogy mit tesz" - mondja. Ő többször kapott felfüggesztettet, mielőtt letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

Az okmányirodában a vezetői engedélyek pultjánál arról érdeklődik, hogy kaphatja vissza a jogsit, amit lassan tíz éve vettek el tőle. Az ügyintéző kérdezgeti: "Neve? Született? Anyja neve?"