Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Három személy - Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank volt első elnökhelyettese, Marjai József volt miniszterelnök-helyettes és Mosonyi Emil, a bősi vízlépcső tervezője - kitüntetésével kapcsolatban voltak kifogásai Sólyom László köztársasági elnöknek. Az államfő végül is aláírta a listát, de egyúttal az Alkotmánybírósághoz fordult a kitüntetések odaítéléséről szóló hatáskör tisztázására. Fekete János az [origo]-nak azt mondta, nem érti, mi baja Sólyom Lászlónak az ő kitüntetésével.
Sólyom László köztársasági elnök három személy március 15-i kitüntetése ellen emelt kifogást. Összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a három érintettről.
Az 1923-as születésű Marjai József 1953-től két éven keresztül a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője, 1955-56-ban pedig a politikai osztály főnöke volt. 1956 után nagykövetként tevékenykedett Bernben, Prágában, Belgrádban és Moszkvában. 1978-88-ban miniszterelnök-helyettes, 1987-88-ban pedig kereskedelmi miniszter volt. Az MSZMP Központi Bizottságának 1976-tól 1989-ig volt tagja. 1989-ben részt vett a tervezett Budapest-Bécs világkiállítás előkészítésében.
A bősi vízlépcső tervezője, Mosonyi Emil vízépítőmérnök 1910-ben született. Mosonyi nevéhez több vízlépcső és vízi erőmű fűződik. 1953-57 között a BME vízépítési tanszékének vezetője volt, 1954-ben ő irányította az első vízgazdálkodási keretterv elkészítését. 1957-ben a forradalomban való részvétele miatt állásából felfüggesztették. Ezt követően elsősorban külföldön tevékenykedett. 1964 óta a Karlsruhei Egyetem Vízépítési Intézet professzora. A BME, a Müncheni Műegyetem, a Belga Királyi Műegyetem díszdoktora. 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1990-ben pedig Széchenyi István-emlékérmet adományoztak neki.
Fekete János 88 éves, közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökhelyettese. Szakmai pályafutását a pénzügyi szektorban kezdte, majd osztályvezető volt a Pénzügyminisztériumban és a Külügyminisztériumban is. 1953-tól kezdve dolgozott a Magyar Nemzeti Bankban, amelynek elnökhelyettesi posztját töltötte be 1968-tól egészen 1988-as nyugdíjba vonulásáig.
Több külföldi pénzintézet tiszteletbeli elnökének és felügyelőbizottsági tagjának is megválasztották, 1982-88 között pedig a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) magyarországi kormányzója. 1985 és 1990 között országgyűlési képviselő, 1989-90-ben a reformügyi ad hoc bizottság elnöke, majd független képviselőjelölt.