Nagy kihívás a kisebb parlament

A négy parlamenti párt megfontolt tempóban készül a 2010-es választásokra. Várhatóan még hetekig egyeztetnek, hogyan legyenek kevesebben két kampánnyal később. A matematikai képletek vizsgálata közben érdekes szövetségek alakultak: az MSZP az MDF-fel, az SZDSZ pedig a Fidesszel érvel közösen. A képviselők fogyatkozásának fő tétje, hogy az egyéni vagy a listás szavazatok legyenek-e erősebbek.

Ez a rendszer is vegyes, van benne lista is és egyéni jelölt is, de a lista mégis erősebb lenne, mint a mostani magyar rendszerben. A struktúra lényege a következő: az emberek szavaznak egyéni jelöltekre és területi pártlistára is. Először összeszámlálják a listás eredményeket, és ez alapján felosztják, hogy melyik párt hány mandátumot kaphat összesen. Ebből a számból levonják az egyéni győztesek létszámát, és így jön ki, hogy egy párt hány főt delegálhat még a listáról. Vagyis a képviselők aránya megegyezik majd a listás eredmény arányával, függetlenül attól, hogy ki hogyan szerepelt egyéniben. Így nincs kompenzációs lista sem.

Miután kijött a párt összes mandátumának száma, megnézik, hogy egy megyéből (hiszen a területi elv marad) hány képviselőt delegálhat egy párt. Ehhez először összeszámolják, hogy az adott megyében hány szavazatot kapott a párt, megnézik, hogy ez hány százaléka az országos szavazatoknak, a párt megyei képviselői ennek megfelelő arányban kerülnek be a parlamentbe.

A párt megyei mandátumainak számából kivonják a megyei egyéni győztesek számát, és az így kapott eredmény alapján derül ki, hogy a területi listáról hányan szereztek mandátumot. Itt azonban el lehet csúszni. Ugyanis elképzelhető, hogy egy párt egy megyében több egyéni győztessel rendelkezik, mint amennyit e képlet alapján onnan delegálhatna. Ilyenkor természetesen a listáról senki sem kap helyet, de a megnyert egyéni körzetet sem vész el. Ekkor a parlament egyszerűen nagyobb létszámú lesz. Ez az elcsúszás azonban rendszerint legfeljebb néhány fővel növelheti a parlament létszámát.

Az MSZP azt is átvenné a német modellből, hogy az ötszázalékos küszöb nem vonatkozik arra a pártra, amelynek legalább három egyéni győztese van. Ezzel be lehetne juttatni olyan kis pártokat, amelyek ugyan országos szinten rosszul állnak, de három népszerű személyiséggel és ügyes szövetséggel (például az egyik nagy párt nem indul ellenük három körzetben) biztosíthatják parlamenti jelenlétüket.

Röviden ez az MSZP javaslata, amit úgy tűnik, hogy kész elfogadni az MDF is. Az MSZP 290 fős parlamentet akar, vagyis 145 egyéni körzetet és 145 listás helyet. A német rendszer egyfordulós választást feltételez, vagyis az lesz egyéniben a befutó, aki az első fordulóban több voksot kap, nem kell ötven százalék plusz egy szavazat a diadalhoz.

Éppen ezt vitatja a Fidesz. A párt szerint fontos demokratikus eszköz a második forduló, ami az MSZP és az MDF szerint drága és fölösleges mulatság. A Fidesz a szavazók másodlagos preferenciájával érvel: vagyis az első fordulóban sokan szavaznak kedvenc pártjukra, de miután látják, hogy az illető esélyei rosszak, vagy be sem jutott a második fordulóba, akkor a második kedvencükre szavaznak. Így nem vész el a szavazatuk, akkor is beleszólhatnak a döntésbe, ha kicsit kényszeredetten döntenek is végül.