Rettegtek, ittak és bújócskáztak a III/III-as tisztek

Vágólapra másolva!
Milyen volt belülről a hírhedt szocialista állambiztonsági III/III-as csoportfőnökség? Hogyan élték meg a tisztek a rendszerváltást? Mi lett belőlük, hogyan boldogultak a jogállamban? Mit gondoltak akkor a rendszer ellenségeiről, és hogyan vélekedtek az állampárti vezetőkről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egykori állambiztonsági tisztek segítségével, akik meglepő dolgokat árultak el, és megdöbbentő történeteket meséltek.  
Vágólapra másolva!

"Mindenki szem volt a láncban" - idézte Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét egy másik tiszt az előző rendszerbeli szerepét firtató kérdésre. "Én még harmincéves sem voltam, amikor jött a rendszerváltás" - mondta az elhárítótiszt, aki a katonaság után, egy belügyi tisztképző elvégzése után került a szolgálathoz. "Akkor a legnagyobb sajnálatomra nem vehettem részt operatív akciókban, ma már azt gondolom, hogy nagy szerencsémre kimaradtam azokból" - jelentette ki a férfi, aki azt mondta, hogy így nem tett semmi olyat, ami miatt szégyenkeznie kellene. "Értékelőtiszt voltam, az volt a feladatom, hogy az ügynöki jelentésekből elemzéseket írjak, melyeket a belügyi vezetés, a pártszervezet kapott meg, és időnként a baráti titkosszolgálatok is. A szovjet KGB-nek nem kellett elküldeni, mivel az épületben volt egy összekötő tisztjük, így mindenről, ami csak érdekelte őket, tudtak" - mesélte a tiszt, akinek elmondása szerint egy kisebb, de sikeresen működő cége van.

"Szimpatizáltunk a Fidesszel, az SZDSZ-szel és az MDF-fel is"

"Lehet, hogy meglepő az, amit most mondok, de a III/III volt a legnyitottabb legfelszabadultabb osztálya az állampárti titkosszolgálatoknak: szamizdatokat és külföldi sajtót olvastunk, és nem voltak itt olyan begyepesedett alakok, mint például a III/II-nél, amely tele volt egykori ÁVO-sokkal. A fiatal III/III-as tisztek közül sokan szimpatizáltak a Fidesszel, de az SZDSZ, az MDF is népszerű volt, ahogy MSZP-közeli munkatársak is voltak nálunk" - vallotta a volt állambiztonsági, megjegyezve, hogy a szélsőségesekkel szimpatizálókat nem ismert a szervezetből. "Bennünket, legalábbis a fiatalokat, már nem lehetett hülyíteni a szocializmussal" - jelentette ki határozottan.

"Amikor már lehetett tudni, hogy a politikai változások visszafordíthatatlanok, pánik tört ki az elhárításnál. Hajnalonként bejártunk, és az iratmegsemmisítő gépek segítségével daráltuk be az aktákat. Valósággal égtek a gépek. Ittunk és zúztunk, másképp nem lehetett elviselni. A nálunk levő iratok mintegy 95 százalékát sikerült megsemmisítenünk. A nyolcvanas évek végéről így nem sok jelentés maradhatott" - tekintett vissza az egykori tiszt, aki akkor nagyon sajnálta, hogy megszüntették a III/III-as csoportfőnökséget, mivel ő is szerette volna, ha a cég Alkotmányvédő Hivatallá alakult volna át, és például a terrorizmus elleni feladatokat láthattak volna el.

A III/III-as tiszti állomány legfeljebb tizenöt-húsz százalékát vették át más fegyveres szervek és a Nemzetbiztonsági Hivatal. Főleg az idősek nem tudtak magukkal mit kezdeni. Nagyon sokan nem találtak maguknak állást, és alkoholisták lettek. Többen öngyilkosságot kíséreltek meg, mivel nem bírták elviselni, hogy míg korábban ászok voltak és sok mindent megtehettek, hirtelen fölösleges senkivé váltak. "A főnököm például művelt és roppant nagy tudású ember volt, de a szolgálat szétszedése után másfél év alatt tönkrement" - mondta az egykori állambiztonsági, aki azért tud egy-két sikertörténetről is.