Rettegtek, ittak és bújócskáztak a III/III-as tisztek

Milyen volt belülről a hírhedt szocialista állambiztonsági III/III-as csoportfőnökség? Hogyan élték meg a tisztek a rendszerváltást? Mi lett belőlük, hogyan boldogultak a jogállamban? Mit gondoltak akkor a rendszer ellenségeiről, és hogyan vélekedtek az állampárti vezetőkről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egykori állambiztonsági tisztek segítségével, akik meglepő dolgokat árultak el, és megdöbbentő történeteket meséltek.  

Elég változatos életpályákat futottak be az egykori III/III-as tisztek a rendszerváltás után. A belső elhárítás megszüntetését követően a tiszteket elbocsátották, az idősebbeket korkedvezménnyel nyugdíjazták. Sokan, főleg a középkorúak nem tudtak magukkal mit kezdeni, jó néhányan alkoholisták lettek. Voltak, akiket átvett a Nemzetbiztonsági Hivatallá átalakult polgári titkosszolgálat, akadtak, akik az államigazgatásban folytatták a pályafutásukat. Nem kevesen a rendőri állományban vagy más fegyveres testületben szolgáltak tovább.

A legtöbben a privátszférában dolgoztak tovább, leginkább biztonságtechnikai és vagyonvédelmi cégeknél: volt, akit őrző-védőként, portásként alkalmaztak, de többen ügyvezetők és cégtulajdonosok lettek. Az egyik volt tisztet állítólag már lassan milliárdosnak lehet nevezni a vagyona alapján, aki természetesen cégtulajdonos.

Vannak olyan III/III-as tisztek, akik azóta területük elismert szakembereivé váltak, konferenciákon adnak elő, szakkönyveket publikálnak, leginkább hírszerzés, konkurenciafigyelés témakörében, de tudunk olyanokról is, akik a korábbi szakterületükön kívüli témákban váltak sikeresekké.

Az egyik volt megyei III/III-as vezetőnek pedig annyira sikerült átállnia az új rendszerbe, hogy október 23-a alkalmából kétszer is jutalomban és kitüntetésben részesült a belügyminiszter javaslatára.

Noha sok III/III-as tiszt öngyilkossági kísérletéről tudnak a nekünk mesélő tisztek, akik a rendszerváltás után, a szervezet feloszlatása miatti kétségbeesésük és saját sorsuk iránt érzett kilátástalanságból fordultak saját életük ellen, az egyetlen, akiről tudni lehet, hogy valóban végzett is magával, az évekkel a rendszerváltás után tette, egészen más okból. Ő ugyanis a Nemzetbiztonsági Hivatal tisztjeként pénzügyi visszaélésekbe keveredett, és valószínűleg emiatt menekült a halálba.

A csoportfőnökség vége

A pártállam hírhedt titkosszolgálatát 1990 januárjában oszlatták fel, amikor a Duna-gate botrány kirobbanásakor kiderült, hogy továbbra is megfigyelés alatt tartották az akkori ellenzéki erőket. "A régi belbiztonsági szolgálat elvesztette funkcióját, és már korábban elvesztette a társadalom bizalmát" - indokolta döntését a kormány. A III/III-as csoportfőnökség vezetőjét a katonai ügyészség nem sokkal később megrovásban részesítette.

Kozák Dániel