Évek óta nem kap papírokat a BM hibájából

Vágólapra másolva!
András Szilárd 13 éve él Magyarországon személyi iratok nélkül. A 23 éves fiú a 90-es évek elején Csíkszeredáról érkezett Magyarországra édesanyjával. Anyját hét év után kiutasították a magyar hatóságok, mert bár kért, mégsem kapott letelepedési engedélyt. Szilárdot is ki akarták utasítani, ám az utolsó éves középiskolás sikerrel fellebbezett, maradhatott. Romániában börtönnel fenyegetik, mert "elszökött" a katonaság elől. Magyarországon viszont a hatóságok évek óta tologatják aktáját. Romániában nem ismer senkit, Magyarország nem fogadja be, jogilag nem létezik.
Vágólapra másolva!

A kiutasító határozatot Szilárd megfellebbezte, méghozzá sikerrel. A rendőr őrnagy visszavonta korábbi, a fiú kiutasításáról szóló határozatát, és eltörölte a tartózkodási tilalmat. A visszavonás indoka: a hatóság megvizsgálta a fellebbezést, és abból kitűnt, hogy egy harmadéves, végzős tanulóról van szó, akinek rosszak a családi körülményei. Azaz a visszavonás indoklása nagyjából megegyezik a kiutasításéval.

Szilárd fellebbezésében azt írta, hogy most vált csak nagykorúvá, az itt-tartózkodással kapcsolatos ügyeket eddig önállóan nem is intézhette volna. Érvényes útlevele nincs, anyjával közös okmánya 1996. június 20-án lejárt. Nem tud románul, Romániában nincsenek rokonai, így ott megélhetése nem biztosított. Új életet kellene tehát kezdenie egy idegen országban. "Kérem Önöket, hogy segítsenek megoldani kilátástalan helyzetemet, amelybe szüleim hibájából kerültem, tegyék számomra lehetővé, hogy befejezhessem az iskolát és hogy mint magyar ember ebben az országban élhessek." A kiutasító határozattal egyidejűleg visszavonták az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolását is, tartózkodási engedélyt azonban nem kapott, pedig 1998 decemberében csatolta nyilatkozatát, amely szerint egy tanyasi család befogadja, és gondoskodik eltartásáról.

Szilárdot időközben befogadták Bordányban: előbb egy tanyán élő idős házaspár, majd egy másik, kétgyermekes. A tanyán ház körüli munkákat végzett. A szakmunkásiskolában pedig megszerezte bizonyítványát: élelmiszer- és vegyiáru-kereskedő lett. Szakmája van, munkája csak a ház körül vagy feketén.

2001 júliusában Szilárd ismételten, immár ügyvédi segítséggel kérelmezte a tartózkodási engedélyt. Megkapta az arról szóló visszaigazolást, hogy a szegedi idegenrendészek 2001. július 25-én átvették a beadványt, de idézést vagy érdemi határozatot nem kapott. Ezt mellékelte a belügyminiszternek küldött méltányossági kéreleméhez, amelyet végső elkeseredésében 2002. december 3-án írt. "Személyesen is érdeklődtem az ügyben több alkalommal, de azt a választ kaptam, hogy ha eddig meg tudtam lenni engedélyek nélkül, akkor ezután is meg tudok lenni, vagy ha nem tetszik, megint kiutasítanak" - írta a belügyminiszternek szóló levelében, melyet a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje fogalmazott. 2003. február 10-én Szilárdot meghallgatták a Belügyminisztérium (BM) Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatóságán. Erről jegyzőkönyv készült, a meghallgatást azonban csend követte.

Az államigazgatási eljárás szabályairól szóló törvényben 30 napos ügyintézési határidő szerepel, ezt a közigazgatási szerv indokolt esetben egyszer, további harminc nappal meghosszabbíthatja. Erről értesíteni kell az ügyfelet. Szilárd esetében a határidő 1998 decemberétől ketyeg.