Nyomtalanul tűnt el az SZDSZ-es államtitkár aktája

Harmadszori próbálkozásra sikeres volt a meghallgatás a nemzetbiztonsági bizottságban. A meghallgatottak - elsősorban a Történeti Hivatal elnöke - részletes háttérinformációkkal szolgáltak a volt III-as főcsoportfőnökség iratainak kezelésével kapcsolatban. A Szalay-ügyben azonban nem történt előrelépés, valószínűleg elkeveredett a politikus kartonja.

Gondos Imre, az átvilágító bírák soros elnöke nem tudott érdemi információval szolgálni, mivel mint mondta: Szalay nem volt III/III-as. Erről az átvilágítása során megbizonyosodtak, más iratokat azonban nem láttak, és nem is kértek.

Sersli Sándor, a Belügyminisztérium dokumentációs osztályának egykori vezetője meglehetősen zavartan válaszolgatott a bizottság tagjainak kérdéseire. Közölte: nem az ő aláírása szerepel a helyettesítő kartonon. Az aláírást megtekintő Kövér László is elismerte, hogy bár nem grafológus, Sersli aláírásától teljesen eltér a papíron látható kézjegy. Sersli többször is visszautasította a feltételezést, hogy szándékosan tüntették el a kartont.

A volt osztályvezető elmondta: 1990 és 1996 között dolgozott a Belügyminisztériumban. A rendszerváltás után leltárt készítettek a volt III-as főcsoportfőnökség iratairól. A dokumentumokat 1996-ban vitték el az utódszervek, náluk csak a III/III-as iratok maradtak. Elvileg ekkor kellett volna átkerülnie a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz Szalay aktájának is. Azt Sersli nem tudta megmondani, mi történt ezután a kartonnal. Feltételezte azonban, hogy amikor az átvilágítóbírák levele megérkezett, elővették a kartont - ekkor kerülhetett rá a neve is -, majd mikor a munkatársa észrevette, hogy az nem III/III-as karton, nem küldte el. Sersli feltételezte, hogy elküldték azt az illetékes Nemzetbiztonsági Hivatalhoz. Hozzátette: a Történeti Hivatalban fellelhető az az iktatókönyv, amelyből esetleg kiderülhet, mi lett a kartonnal, hiszen abba rögzíteni kellett, ha valaki kivett egy iratot. Markó elismerte, hogy bár őrzik az iktatókönyvet, sosem néztek bele.

Kuncze Gábor volt belügyminiszter továbbra is kitartott amellett, hogy az ő idejében nem vittek ki a BM-ből iratokat. Mécs Imre pedig arról számolt be, hogy a meglévő dokumentumok hiányosak voltak, több esetben látszott, hogy szándékosan kitéptek oldalakat. Megismételte, amit az összegzésben is állított a Mécs-bizottság, hogy négy-négy személy adatait kitépte valaki a nyilvántartó könyvből 1962-ből és 1975-ből. Máshol viszont "slamposak" voltak a titkosszolgálat emberei, és "nem voltak túl alaposak a bejegyzéskor" - mondta Mécs.

A több órás meghallgatás végül értelmetlen vitába fulladt arról, hogy az egykori iratfeltáró bizottság tagjai az SZDSZ holdudvarába tartoztak-e vagy sem.