Nyomtalanul tűnt el az SZDSZ-es államtitkár aktája

Harmadszori próbálkozásra sikeres volt a meghallgatás a nemzetbiztonsági bizottságban. A meghallgatottak - elsősorban a Történeti Hivatal elnöke - részletes háttérinformációkkal szolgáltak a volt III-as főcsoportfőnökség iratainak kezelésével kapcsolatban. A Szalay-ügyben azonban nem történt előrelépés, valószínűleg elkeveredett a politikus kartonja.

Markó György, a Történeti Hivatal elnöke a bizottságnak elmondta: 1997-ben vették át a Belügyminisztériumtól a volt III-as főcsoportfőnökség iratainak egy részét. Az átvételi listán darabszámra rögzítették, milyen kartonokat vettek át, nevek ezen nem szerepeltek. Markó közölte: az átadás-átvételkor már nem volt meg Szalay kartonja, viszont rajta kívül másik kilenc helyettesítő kartont találtak. Hozzátette: közülük nyolc kartont már visszakaptak, egy pedig folyamatban lévő bírósági ügy miatt van az átvilágítóbíráknál. Az azonban egyedi eset volt, hogy Szalay esetében megtalálták az eredeti karton fénymásolatát, mivel nem volt szokás arról másolatot készíteni. Kérdésre azonban az elnök úgy fogalmazott: mivel a fénymásolat nem hitelesített, és annak a bíróságon sincs bizonyító ereje, úgy vették, mintha nem lenne meg a karton.

Markó csak messziről mutatta fel a bizottságnak a helyettesítő kartont -mely egy kézzel írt papírlap, rajta se pecsét, se aláírás -, valamint a fénymásolatot. Elmondta: a kartonon Szalay személyes adatain kívül képviselői minősége van feltüntetve - ezt nyilvánvalóan az átvilágításkor írták rá -, Sersli neve, az 1995. augusztus 29-i dátum, egy aláírás, valamint Szalay B dossziéjának száma és a H-száma, azaz a hálózati azonosító száma. A B dossziék a beszervezéssel kapcsolatos információkat tartalmazták, nagy részüket azonban 1990 előtt megsemmisítették - ismertette Markó.

Az elnök képviselői kérdésre válaszolva közölte: a kartonon szereplő számokból nem lehet következtetést levonni arra vonatkozóan, beszervezték-e valóban a politikust. Hozzátette: akinél készült úgynevezett munkadosszié is - ami a hálózati anyagokat tartalmazta -, annak számát is általában feljegyezték a kartonra. A munkadossziékat azonban sok esetben megsemmisítették a titkosszolgálatok, ha az illetőt leszerelték.

Markó a bizottságnak részletesen beszámolt az elmúlt rendszer titkosszolgálatainak iratkezelési gyakorlatáról. Elmondta: többféle karton is létezett egy-egy személy esetében, az ügynökök lakáskörülményeiről is például külön kartont vezettek, megint más dossziéba kerültek a statisztikai adatok, mint a nyelvvizsga, hobbi, külföldi utazás.

1956 után átszervezték a nyilvántartást - ismertette Markó. Az 56 előtti beszervezési dossziék nagy része is megsemmisült, csakúgy, mint az a nyilvántartó könyv, amelybe rögzítették, ha valakiről B vagy M dosszié készült. A Belügyminisztériumban fellelhető dokumentumokat pedig a rendszerváltást követően elosztották az utódszervek között, így a III/II a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz került, a III/IV iratai pedig a Katonai Biztonsági Hivatalhoz - mondta. Hozzátette: a megtalált kartonokat védőfóliával látták el, így utólag azokon nem lehet adatokat módosítani.