Vizsgálóbizottságok: sok botrány, kevés eredmény

Két vizsgálóbizottságot is felállít a parlament a miniszterelnök kémelhárító múltja kapcsán. Az elmúlt tizenkét évben a legtöbb vizsgálóbizottság semmitmondó jelentéssel, vagy jelentés nélkül fejezte be a munkáját, de többször is látványos vitákhoz, perekhez vezetett egy-egy bizottság üléssorozata.

1994-ig csak a parlament többségének támogatásával alakulhatott vizsgálóbizottság, így nem csoda, hogy az ellenzék egyetlen alkalommal sem tudott élni ezzel az ellenőrzési lehetősséggel. Mindössze egyetlen vizsgálóbizottság alakult a ciklusban, az is a kormányoldal kezdeményezésére. A bizottság a sajtó privatizációját vizsgálta. Az akkori MDF-esek azt próbálták kinyomozni, hogy a volt MSZMP vidéki napilapjai jogszerűen kerültek-e magánkézbe. A bizottság 1992 októberében kezdett működni, de a vizsgálatot a ciklus végéig sem fejezte be.

A Horn-kormány alatt hét vizsgálóbizottság alakult, de csak egy fejezte be a ciklus vége előtt működését, a többi nem tudott dűlőre jutni. Mindegyiknek ellenzéki elnöke volt, bár a hétből egyet a kormányoldal kezdeményezett.

Tocsik Márta sikerdíját vizsgálta a ciklus legsikeresebb bizottsága

Ez volt talán minden idők legsikeresebb vizsgálóbizottsága, amiből egyértelműen a kezdeményezők jöttek ki győztesen, a kormány megítélése sokat romlott a Tocsik-ügy miatt. A jelentés tervezete nyilvánosságra került, de nem jutott el az országgyűlési elfogadásig.

A Horn-kormány idején mégis, formálisan csak a magyar-orosz államadóssággal kapcsolatos szerződéseket firtató bizottság járt sikerrel: sikerült határozatot hozni, és nem azért oszlott fel a bizottság másfél év után, mert lejárt a képviselők mandátuma, hanem mert úgy döntöttek, befejezték az ügyet. Az akkor még MDF-es Demeter Ervin vezette bizottság az olaj-gate ügynek is nevezett botrány kapcsán nyomozott: kiderítették, hogy az orosz államadósság terhére csupa olyan cég köthetett üzletet, melynek vezetői MSZP-s politikusok voltak. Sok adat azonban nem került nyilvánosságra, például az akkori titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, Nikolits István 80 évre titkosította a bizottságnak küldött levelét. A bizottság végül annyiban maradt, hogy elítélte a pályázat-bírálások módját, komolyabb következményei az ügynek nem voltak.

Az egyetlen kormánypárti kezdeményezésű vizsgálóbizottság az Antall-kormány bankkonszolidációs politikáját vizsgálta, végkövetkeztetés nélkül. A legrövidebb ideig egy METÉSZ-tüntetés betiltásának körülményeit vizsgáló bizottság dolgozott, mert csak két hónappal a választások előtt alakították meg. Három évig próbálta hiába lezárni vizsgálatát a Budapest Bank állami támogatását firtató bizottság, és ugyanígy nem jutott végeredményre az egészségügyi önkormányzatokat; és a MÁV gazdálkodását átvilágító bizottság sem.

Kosztolányi Dénes

Végső határozat nélkül oszlott fel az 1995-ös közbeszerzési törvény érvényesülését vizsgáló bizottság. Elnöke és kezdeményezője Székely Zoltán volt, akit azonban közbeszerzések körüli korrupció vádjával letartóztattak. Az ügyészség szerint éppen ezzel a pozíciójával visszaélve zsarolt meg egy polgármestert és egy vállalkozót az akkor még kisgazda politikus. Elnöki funkcióját a Torgyán-ellenes kisgazdák egyik vezetője, Kiszely Katalin vette át. A bizottság elfogadott egy jelentést, amiben több módosítást is javasoltak a közbeszerzési törvényen: ezek szerint a pályázatok elbírálásakor kevesebb szempontot lehetne csak mérlegelni, és az árnak minden pályázat esetén kiemelt szempontnak kell maradnia. Az Országgyűlés sohasem szavazott a javaslatokról.

A legnagyobb botrányt az előző négy évben a vizsgálóbizottságok közül egyértelműen az olajbizottság munkája keltette. Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezte és vezette a bizottsági munkát, ahol hajmeresztő vádak hangzottak el politikusokról, rendőri vezetőkről, több milliárdos csalásokról. A bizottság azt vizsgálta, hogy a kilencvenes évek első felében kik és hogyan vettek részt az olajszőkítésnek is nevezett, milliárdos hasznot hozó csalásban. A vizsgálat kezdetben hatalmas leleplezéseket ígért. Különösen nagy figyelmet keltett egy Nógrádi Zsolt nevű tanú feltűnése, aki Pintér Sándor akkori belügyminisztert, Lezsák Sándor volt MDF-elnököt, Boross Péter volt miniszterelnököt, Szabó Iván volt pénzügyminisztert is hírbe hozta. Az érintett politikusok sorra beperelték őt, és a vádakat elismétlő Pallag Lászlót is. Pallag egymás után vesztette el a polgári jogi pereket, és kártérítés fizetésére kötelezték. Nógrádi ügyében büntetőeljárás indult hamis vád terjesztése miatt. Nagy leleplezést, bizonyítékokat nem hozott az olajbizottság munkája, és végül úgy oszlott fel 2000 novemberében, hogy az SZDSZ és a kisgazdák még folytatták volna a munkát, mert szerintük semmilyen eredményt sem sikerült elérni.

Elvben megalakult, de a gyakorlatban nem működött normálisan az előző ciklus negyedik vizsgáló testülete: a vagyonvizsgáló bizottság Répássy Róbert fideszes képviselő ötlete volt, és az elnöki tisztet is ő kapta. A fél éven keresztül működő bizottság az SZDSZ és az MSZP képviselőinek vagyoni helyzetét vizsgálta volna. Ők ugyanis nem adták le időben vagyonnyilatkozatukat a Parlamentben. A botrány azért tört ki, mert kiderült, hogy Torgyán József olyan drága házat épít, amit nem tudna kifizetni nyilvános vagyonnyilatkozata alapján. Akkor még egy titkos és egy nyilvános vagyonnyilatkozata volt a képviselőknek. A botrány kipattanásakor a kormánypártiak úgy döntöttek, hogy minden képviselő készítsen új, nyilvános vagyonbevallást. Ezt a baloldali ellenzék elutasította, mert szerintük Torgyánról akarják elterelni ezzel a figyelmet a kormánypártiak. Közben azonban az interneten ők is megjelentették vagyonbevallásukat, és később ezeket eljuttatták a Parlamentnek is.