Úgy tűnik, az észak-koreai vezetés már évekkel ezelőtt, tudatosan kezdett egyfajta háttértartalékként a presztízsberuházásokba, azokba, amelyek a dél-koreai elemzők szerint valójában az állami bevételek növelését szolgálják, és csak látszólag hangulatjavító intézkedések eredményei.
A Miriamot például már 2012-ben elkezdték fejleszteni, egy korábbi katonai létesítmény átalakításával. 2013-ban át is adták,
ma pedig minden igényt kielégítő fedett edzőteremmel, étteremmel, szaunával bíró lovas központ, amely egyúttal 120 lónak ad otthont.
Ezek között 67 hátas a híres Orlov Trotters lovak közül származik, Oroszországból – legalábbis ezt állítja egy észak-koreai turistautak szervezésére specializálódott utazási ügynökség.
Bárhogy is, a belépti és szolgáltatási díjakat dollárban kell fizetni.
Ez az észak-koreai állampolgárok esetében 10 dollártól indul, bár a legtöbb helyi számára ez az összeg nem megfizethető. Külföldi látogatók 35 dollártól vehetnek igénybe szolgáltatást, melybe 1 órás lovaglás és szaunázás is beletartozik.
Nemcsak üdülőhelyeket és lóversenysportot kínál Phenjan a külföldieknek. A fővárosban már kaszinó is működik a szerencsejátékot kedvelők számára, de létesítettek egyet Rasonban is, ahol Kínával közös, speciális szabályozás alá eső gazdasági övezetet működtetnek.
A jelek szerint jó üzlet a kaszinózás az államot irányító Kim családnak. Márciusban az észak-koreai kormány új befektetési javaslatokkal állt elő Kína és Dél-Korea számára is.
Mindkettőt az motiválta, hogy a szomszédos országokkal közösen, a külföldi turisták kedvelte határrégiókban nyissanak meg új egységeket.
Sőt a két Korea határán fekvő Mount Kumgang régióban nem egyszerűen kaszinóban, hanem komplex turisztikai fejlesztésben gondolkodtak.
Olyan óceánjáró hajót szerettek volna útnak indítani, amelynek a kaszinó csak egyik szolgáltatása lett volna,
és amely jókora utat bejárva, Délkelet-Ázsiától egészen Vlagyivosztokig szállította volna tehetős utasait. Észak-Korea akkor 20 millió dollárt ajánlott fel a beruházás elindításához a tárgyalások megkezdésének alapjaként. Ugyanakkor a legutóbbi ENSZ-szankciók miatt, ezek megvalósítására jelenleg nincs módja az észak-koreai vezetésnek.
De ugyanígy nincs most lehetőség arra, hogy a korábban megszokott módon értékesítsék az Észak-Koreában, lényegében tervgazdálkodási keretek között készülő festményeket, amelyekre egyre nagyobb kínai, dél-koreai és nemzetközi kereslet mutatkozik. Az Origo is beszámolt arról összeállításában, hogy az Észak-Korea elleni korlátózó rendelkezések alaposan megnehezítik a kortárs észak-koreai képzőművészet exportját. Továbbá, mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa tiltott fegyverüzleteket gyanít a háttérben,
Észak-Koreának le kellett állítania a tengerentúlra dolgozó képzőművészeti vállalatának tevékenységét is,
amely azzal szerzett magának hírnevet, hogy lehetetlenül olcsón szórta tele kétes minőségű köztéri alkotásokkal Afrika nagyobb városait.
Bárhogy is, dél-koreai szakértők a legújabb észak-koreai trend, a lovassportok, a szerencsejátékok és a fogadások felvirágzása kapcsán, egyre inkább torz, félbeszakított kapitalizmusról beszélnek. Az idézett Na Jeong-won egyenesen azt állítja, érzékelhető, hogy Északon nő a kereslet ezek iránt a többség számára még mindig megfizethetetlen szolgáltatások iránt. Ez pedig a kutató szerint nem jelent mást, mint azt, hogy megkezdődött az olló nyílása az észak-koreai gazdagok és a szegények között.