Kína harca a nagy medvével

A combo of Chinese currency RMB or Yuan, US Dollar, Hong Kong Dollar and other currencies notes is seen outside a foreign exchange shop in Hong Kong on March 12, 2015. China is in talks with the International Monetary Fund for the Washington-based institution to add the yuan to its basket of reserve currencies, a top banking official said Thursday as Beijing seeks a greater global role for the unit. It hopes the yuan will become part of the IMF's special drawing rights (SDR) assets in the foreseeable future, said vice central bank governor Yi Gang. (Jason Li/EyePress)

A kínai állam kedden jelentős likviditást pumpált a piacra, miután hétfőn hatalmasat szakadt a kínai részvénypiac. Noha ez időlegesen megnyugtatta a befektetőket, egyes vélemények szerint éppen a túl nagy kínai beavatkozás az, ami előrevetíthet még nagyobb eséseket a világ második legnagyobb gazdaságának részvénypiacán.

A Shanghai Composite index a hétfői közel 7 százalékos esés után kedden már csupán 0,25 százalékos csökkenéssel zárt, miután a kínai jegybank közbelépett, és

130 milliárd jüant (19,9 milliárd dollár) pumpált a piacra.

Ezt pedig részben azért is tehette, hogy megnyugtassa a befektetőket, továbbra is készek laza monetáris politikával támogatni a piacokat.

A központi bank technikailag 7 napos, úgynevezett fordított repo ügyleteken keresztül nyomta be a tőkét a pénzügyi rendszerbe 2,25 százalékos kamatszint mellett.

Merre tovább?

Nagy kérdés azonban, hogy Kína 2016-ban folytatja-e a politikáját, melynek célja, hogy erőteljesen felfelé terelje a piacokat, miközben a gazdaság igen jelentős adósságon ül – hangsúlyozza Craig Stephen, a MarketWatch publicistája.

Az elemzés kiemeli, hogy az erősen borús év eleji kezdés gyökerei a vitatott nyári kormányzati intervenciókban gyökerezik. Akkor ugyanis a kínai vezetés igyekezett megmenteni a részvénypiacot, ahol akkor több mint 4 ezermilliárd dollárnyi értéket söpörtek ki, és a hullám végigsöpört a globális pénzügyi parketten is.

Félhetnek a befektetők? Forrás: AFP/Str

Izgalmas hét lesz

Ezt követően a kínai tőzsde nagyjából rendeződött is, vagyis úgy tűnt, megérte közbelépni, de Stephen úgy látja, a fontos kockázatok fennmaradtak. Egyrészt a súlyos állami tulajdonok képében, másrészt, mert a vezetés 6 hónapra megtiltotta az eladást a nagyobb részvényeseknek (5 százalék feletti tulajdoni hányaddal rendelkezők), amely tilalom

éppen pénteken jár majd le.

Izgalmas lesz tehát, hogy amikor lejár a moratórium, elindítják-e az eladási lavinát a befektetők, és amennyiben igen, mit lép a kínai vezetés. A tavalyi zuhanások idején a becslések szerint

5 ezermilliárd jüant mozgósítottak a részvénypiac védelme érdekében,

ami a GDP 10 százalékának felel meg.

A második front

Ráadásul Kína két nagy fronton igyekszik befolyást gyakorolni a piacokra. A részvénypiac stabilizálása mellett a másik cél

a jüan gyengülésének kontroll alatt tartása.

Ez pedig az idei jegybanki középárfolyam-meghatározásokban is megmutatkozik. A jegybank ugyanis kedden 6,5169-es szinten határozta meg a dollárral szembeni középárfolyamot, miután a hétfőn elért 6,5032-ös szint már négy éves mélypontnak számított.

Sikerül kontroll alatt tartani a jüant? Forrás: Imaginechina/Meng zhongde

A hétfői lépés valószínűleg annak tudható be, hogy folytatódott a tőkekiáramlás, és

az ünnepek alatt erős eladói nyomás alá került a jüan

– idézi az elemzés a Daiwa Research véleményét. Kína tehát igyekszik hangsúlyozni, hogy kézben tartja a jüan dollárral szembeni gyengülését, miközben egy taktikai húzással alternatív képet is festene a fizetőeszközének értékéről.

Veszélyes várakozások

Az elsődleges kockázat azonban abban áll, hogy egyre nehezebb lesz tartani az irányítást, amennyiben fokozódnak a várakozások a jüan leértékelődésével kapcsolatban – mondják a Daiwa elemzői, akik szerint a jüan a dollárral szemben 7,50-ig is gyengülhet az év végére. Ha pedig egy ilyen mértékű változás bekövetkezik, elég

nehéz lesz rendezetten kiszállni a jüanból, és a kínai eszközökből,

- teszik hozzá.

Mindent összevetve – hangsúlyozza Stephen – Peking egy olyan helyzetet teremtett, ahol az állam, hatalmas erejű vásárlóként jelentős kitettségeket épített fel. Egy ilyen környezetben pedig félő, hogy amennyiben a befektetők elkezdenek aggódni, hogy a vezetés nem akar vagy nem képes továbbra is közbelépni a piacon,

hatalmas eladási hullámok és zuhanások indulhatnak be.