Erre figyeljünk az aktív befektetésnél

Korábban alaposan kielemeztük, milyen előnyökkel jár az aktív és a passzív befektetési stratégia, és bár akkor azt a következtetést vontuk le, hogy hosszú távon a passzív befektetés lehet a jövedelmezőbb, a befektetések világában nincsenek biztos utak. A monevator.com ajánlásai alapján ezért most áttekintjük, mit kell feltétlenül fejben tartanunk, ha mi mégis a veszélyesebb utat, vagyis az aktív stratégiát választatnánk. 

Az aktív stratégia nem jelent mást, mint annak a feltételezését, hogy a piac nem működik tökéletesen, ezért annak hozamát hosszabb időtávon is meg lehet haladni. Ennek érdekében a befektetőknek folyamatosan keresniük kell azokat a lehetőségeket, amelyek a piacinál nagyobb hozamok lehetőségével kecsegtetnek, és amelyek ezért lényegesen magasabb kockázattal is járnak. Ezzel szemben a passzív befektetők úgy gondolják, hogy a piac tökéletesen működik, ezért elég, ha egy piacot követő portfóliót állítunk elő. Manapság már szerencsére a befektetőknek nem kell ezeket a portfóliókat maguknak összeállítani, elég, ha egy befektetési alapba vagy ETF-be fektetik pénzüket, ott már profi portfólió menedzserek intézik a befektetéseket szigorúan meghatározott befektetési politika szerint. Ebben a meghatározott politikában fektetik le az alapok befektetési szabályait, itt határozzák meg tehát azt is, hogy aktív vagy passzív stratégiát követnek.

Sok érv szól a passzív befektetés mellett, de legalább annyi mellette is felsorakoztatható. Általánosságban elmondható, hogy azok, akik aktívan kezelt alapokba fektetnek, nem mások, mint olyan befektetők,

• akik nincsenek tudatában az indexkövető alapok elvével és teljesítményükkel,
• akik mindenképpen meg akarják verni a piacot,
• akik az ellenérvek ellenére sokkal jobban élvezik az aktív befektetést,
• akik egyszerűen nem tartják jónak a passzív befektetést.

Ezeket tartsuk szem előtt

Számos kimutatás látott napvilágot, ami azt hangsúlyozta, hogy az aktív alapok többsége képtelen a felülteljesítésre, de ahogy arról korábbi cikkünkben írtunk, ez egyáltalán nem lehetetlen, a lényeg, hogy megfelelőképpen keressünk. Arra is van azonban esély, hogy adott időszak végén a hozamunk még a passzív befektetés hozamát sem éri le, ezért az aktív befektetőknek tisztában kell lennie azzal, hogy az aktív befektetési stratégia magas kockázattal jár.

Egyáltalán nem kizárt azonban, hogy aktív alapokból felépített portfóliónkkal a passzív alapokhoz hasonló vagy azoknál magasabb hozamokat teljesítő eredményeket érünk el. Ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos tényezőt azonban fejben kell még tartani, nevezetesen, hogy az aktív alapoknak sokkal magasabb díjaik vannak. Az alapok teljesítményét tehát nagyban ronthatja egy-egy túlzottan magasra szabott díjazási rendszer. A költségek pedig mindig számítanak a befektetéseknél, hiszen a magas költségek azt jelentik, hogy a befektetéseknek először a kiszabott díjakat kell visszatermelniük és csak utána kezdődhet a ténylegesen realizálható hozam megteremtése.

Az aktív alapokba fektető intézmények – többségében a drága fedezeti alapok – gyakran azt hangoztatják, hogy az azokba való invesztáláskor ne foglalkozzunk a költségekkel, csak a teljesítményre koncentráljunk. Hogy ezzel ki-ki mennyire tud azonosulni, mindenki maga döntse el. Ez ellen szólnak viszont a statisztikák is, a számok ugyanis azt mutatják, hogy az alacsonyabb költségekkel dolgozó aktív alapok nagyobb eséllyel verik meg a piacot, mint a magas díjakat felszámoló konkurenseik.

A díjazást vizsgálva felmerülhet a sikerdíj kérdése is, amit mindkét fél szempontjából érdemes körbejárni. A befektető számára közvetlenül az a jó, ha nincs sikerdíj, hiszen ez egy újabb olyan költség lenne, ami a hozamát csökkenti. Ezzel szemben viszont, ha mégis kiszabnak sikerdíjat, az a portfólió menedzsereknek jelent extra motivációt a jó teljesítményre, ami viszont ugyancsak növelheti a befektetők hozamát, csak ez esetben közvetve.

A monevator.com szerint tehát mindenképpen tanácsos tehát elkerülni a magas díjjal dolgozó alapokat, mindezeken kívül pedig minden olyan aktív alapot is, amelynek működési elvét nem értjük meg maradéktalanul.

Figyeljünk a múltra is?

A múltbeli teljesítmény elemzése első sorban arra alkalmas, hogy kiszűrjük a hozzá nem értő portfólió menedzsereket, arra viszont nem, hogy megbízhatóan megtaláljuk az igazán hozzáértőket. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a múlt teljesítménye mindezen kívül semmi másra nem alkalmas. Ez alapján ugyanis értékes információkat kaphatunk az alapok stratégiájáról, pozícionálásáról és arról, hogy az alap milyen kockázatokat hajlandó vállalni a profit érdekében. Összességében azonban semmiképpen sem tanácsos a múltbeli adatokra alapozni a döntésünket.

A legnagyobb ellenségünk

Legvégül nem hagyhatjuk ki, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a befektető legnagyobb ellensége nem más, mint saját maga. Ennek köszönhető, hogy a hozamokat hajszolva a legrosszabbkor szállunk ki a befektetéseinkből, amivel azt érjük el, hogy még azt a plusz hasznot is elveszíthetjük, amit nagy nehezen megszerezhetnénk. Ez a lehetőség pedig az aktív befektetőknél sokkal nagyobb valószínűséggel fordul elő, mint a passzív stratégiát követőknél. Az aktív esetben ugyanis a befektetők sokkal többet gondolkodnak, szemben a passzív befektetőkkel, akik megelégszenek a piac teljesítményével, lecsökkentve ezzel a teljesítmény üldözésének kockázatát. Az aktív utat választó befektetőknek tehát kiemelt hangsúlyt kell fektetniük a saját maguk megregulázására, és így a fölösleges kockázatok lecsökkentésére.

Az aktív befektetés tehát egyáltalán nem egy elvetendő stratégia. Akinek az attitűdje alapján ez a szimpatikus út, annak mindenképpen érdemes ezt választania. Ehhez azonban mindenképpen tanácsos fejben tartani a monevator.com ajánlásait is, ezek nélkül ugyanis a veszteség esélye is sokkal nagyobb lehet. Természetesen mindezt betartva, és a megfelelő tudással és tehetséggel rendelkezve a hozamaikat is sokkal magasabb szintre emelhetjük.