Botrányhullám söpört végig a világon

Sorozatos botrányok hírei láttak napvilágot az elmúlt években, amelyekben főként amerikai óriásvállalatok voltak a főszereplők. A dollármilliárdos csődök hatását pedig a világ összes tőzsdéje megérezte, és jelentősen megrengették a dollár árfolyamát is.

Soros György - a Soros Fund Management befektetési csoport elnöke - az Enron-ügy kapcsán az amerikai gyakorlattal az európait állította szembe. Szerinte a probléma alapja az volt, hogy az amerikai vállalati könyvviteli rendszer szabályalapú, a szabálykerülés azonban "nagyon nagy iparág, amelyben a pénzvilág legtiszteletreméltóbb emberei vannak jelen". Ellenben az európai rendszer elvalapú, így nem valószínű, hogy előfordul hasonló volumenű botrány.

Soros véleményére már 2003-ban rácáfolt a csak "európai Enronként" emlegetett Parmalat-botrány. A tejipari óriásvállalatot, amely öt kontinensen volt jelen és több tízezer embert foglalkoztatott világszerte, alapítója vitte csődbe. Calisto Tanzi és a vezetőség különböző kétes pénzügyi befektetésekkel 14,3 milliárd eurós adósságot halmozott fel. A számítások szerint a cég nettó adóssága nagyobb volt, mint az akkori 10,6 milliárd eurós teljes bolgár adósság, és több mint fele például a 21 milliárd eurós luxemburgi adósságállománynak.

A polip

A vállalkozói dinasztia több tagja benne volt a hatalmas mértékű csalásban, így Tanzi gyermekei és testvére is. Tanzi fia, Stefano korábban az FC Parma vezetője volt, lánya, Francesca pedig a család Parmatours nevű idegenforgalmi vállalkozását vezette. E két, idősebb Tanzi gyerek ellen az volt a vád, hogy legalább 900 millió eurót sikkasztottak a cégkasszából. Az összeg részben a vállalkozói dinasztia külföldi bankszámláira vándorolt, részben pedig a gyengélkedő Parmatour kasszáját gyarapította. Ehhez jöttek még a meglehetősen kétes és túlméretezett befektetések, amelyek miatt fzetésképtelenné vált a cég. A Parmalat pénzét például kajmán-szigeteki alapokba fektették, illetve ott mosták tisztára a pénzeket. Olyan számlákat tartottak nyilván kimutatásaikban jelentős aktívummal, amelyek nem is léteztek, olyan bankoknál, amelyeknek nem is volt ügyfele a Parmalat, és jól fejlett okirat-hamisító hálózatot tartottak fenn, amelynek révén a kitalált tranzakciókat fel tudták tüntetni. Álszerződések alapján jutott hitelhez a vállalat, amelyek segítségével, ha csak rövid időre is, leplezhették a csődközeli helyzetet. Tanzi letartóztatásakor is perdöntő dokumentumok megsemmisítésére készült épp.

Az ügyben érintettek voltak politikusok és bankvezetők is, akik segítették Tanzit azzal, hogy személyes védőernyőt vontak köré, és a pénzintézetek részéről közpénzeket és megkülönböztett bánásmódot biztosítottak - írta a Corriere della Sera olasz napilap. Tanzi és körülbelül 70 más gyanúsított perét ugyan már 2005-ben megindították, ítélet azonban még nem született. Az egykori vezető akár 15 éves börtönbüntetésre is számíthat sikkasztás, adócsalás és mérleghamisítás miatt.

Európában azonban nem csak akkor fordulhat elő, hogy egy óriásvállalat vezetője lemondásra kényszerül, ha többmilliárdos adócsalást követ el vagy csődbe viszi a céget.

Hamis tanúzás és magánélet

Lord Browne

A meglehetősen konzervatív briteknél a világ egyik legnagyobb olajvállalatának, a BP vezérigazgatójának azért kellett lemondania több mint 10 év sikeres cégirányítás után, mert egykori partnere megszellőztette a sajtóban, hogy Lord John Browne homoszexuális, ő azonban eleinte tagadta a bíróságon ezt a tényt.

Lord Browne, akinek pár hónapon belül lett volna esedékes a nyugdíjazása, jelentős összegtől, legalább 3,5 millió fonttól esik el korai leköszönésével. Azok után azonban, hogy a bíróság elmarasztalta hamis tanúvallomása miatt, illetve megindultak a pletykák és vádaskodások, hogy 28 éves expartnerét luxuslakással, ruházattal, utazásokkal látta el egészen tavalyig a cég pénzén, már nem maradhatott posztján.

Kenőpénzek, olimpia és szakszervezet

A müncheni székhelyű Siemens vállalatnál is vezetői fejek hullottak a tavaly kezdődött korrupciós botrány nyomán. Lemondott Heinrich von Tierer, a cég felügyelőbizottságának elnöke - miközben határozottan cáfolta, hogy tudomással bírt volna a vezetése idején történt vesztegetési tevékenységről. Az Európa egyik legtekintélyesebb ipari-elektronikai vállalatának számító Siemensnél több mint 420 millió eurót fizettek ki kenőpénzként.

A potenciális megrendelőknek megvesztegetési pénzeket fizettek ki, az átutalásokat részben külföldi, egyebek között svájci, liechtensteini és osztrák bankokon keresztül bonyolították le. Az ügyletek között szerepelt kenőpénzek kifizetése például annak érdekében, hogy a Siemens különböző megrendeléseket nyerjen el az athéni nyári olimpiai játékok infrastruktúrájának kiépítésével kapcsolatban, de nemcsak európai, hanem afrikai, közép-és dél-amerikai, valamint ázsiai országokba is utaltak csúszópénzeket. A Siemens pénzelte egyik befolyásos szakszervezetének vezetőjét is, hogy biztosítsa a szakszervezet egyetértését a vállalat irányításához. A vezető "munkavállalói képviselő" 34 millió eurót vágott zsebre, hogy inkább a vállalatvezetés érdekeit tartsa szem előtt.