Peter Greenaway: A szex és a halál a legfontosabb az életben

Peter Greenaway Szolnokon az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon.

A szolnoki Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál (amiről itt adtunk hírt) sztárvendége idén Peter Greenaway volt. Az angol rendező kétórás workshopot tartott, utána válaszolt a közönség kérdéseire, végül pedig interjút is adott. Kérdeztük a rendezőt a kereszténységről, példaképeiről, az emberi kommunikációról, életről és halálról.

Origo: Viszont Eisenstein arra kérdez rá a filmben, hogy ha a fogantatásunkat és a születésünket nem tudjuk megtapasztalni, akkor vajon a halálunkat megéljük-e tudatosan? Ezek szerint életünk két legfontosabb pillanatából az egyiket biztosan nem éljük át, és lehet, hogy a másikról is lemaradunk.

Peter Greenaway: Salvador Dalí azt mondta, hogy emlékszik a születésére, de az persze Salvador Dalí. Pont azért van értelme hangoztatnom, hogy fontos a fogantatás és a halál, mert egyébként nem tapasztaljuk meg egyiket sem. Ez egyébként is egy érdekes ellentmondás.

Origo: Az átlagember mindennapi életét befolyásolja, hogy nem élünk örökké?

Peter Greenaway: Nem, de pont ezért vagyok én filmkészítő, mert rá akarom venni az embereket, hogy gondoljanak erre. Ön még fiatal, fél a haláltól?

Origo: Persze. Van stratégiája arra, hogyan lehet feldolgozni a tudatot, hogy nem leszünk itt örökké?

Peter Greenaway: Beszélni kell róla, minél többet, nem pedig besöpörni a szőnyeg alá. Sokak szerint az a legjobb a halálban, hogy nem tudod, mikor fog eljönni. Ezzel nem értek egyet. Szerintem ez nem áldás, hanem átok. Ha tudnánk, mikor fog megtörténni, jobban menedzselnénk az életünket. De majd mesélek, ha meghaltam (nevet).

Peter Greenaway Szolnokon az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon Forrás: Illyés Csaba

Origo: Eisenstein arra jön rá a filmben, hogy inkább meg kell próbálni élvezni a jelent.

Peter Greenaway: Igen, de azért felelősen, hedonizmus nélkül, betartva az együttélés szabályait. Tudatában kell lennünk a halandóságunknak, de ez nem jogosít fel arra, hogy csúnyán viselkedjünk.

Origo: Azt mondta, nem azért érzi úgy, hogy van még két film Eisenstein életében, mert jól szerepelt a mozikasszáknál, hanem mert a kritikák dicsérték. Ennyire odafigyel a kritikákra?

Peter Greenaway: Hogy teljesen őszinte legyek, én egyetlen embernek szánom a filmjeimet, és az én vagyok. Nem neked csinálok filmeket, és ha mégis eljutnak hozzád, az csak véletlen. Hogyan is csinálhatnék filmet neked? Tudom, hogy két ember kefélt, hogy megfoganj és biztosan meg fogsz halni, de semmi egyebet nem tudok rólad. Mindenkinek más az ízlése, az érdeklődése, a félelmei. Nem igazán lehet egy filmet más emberekre szabni. Viszont a világ minden táján hasonló az emberek tájékozottsága, így aztán meg tudják érteni, amit mondok a filmjeimmel. Élj Japánban, Kolumbiában vagy Magyarországon, tudni fogod, ki volt Caravaggio vagy Abraham Lincoln. 100 éve ez még nem volt feltétlenül így.

Eisenstein Mexikóban Forrás: Photo12/Archives du 7e Art

Origo: Ha ön számára a filmezés önkifejezés, akkor van értelme tanítani például egy ilyen mesterkurzus keretében?

Peter Greenaway: Szerintem háromféle életpályát futhatunk be. Lehet munkád, ami valószínűleg ideiglenes, és nem sokat mond el rólad. Lehetsz pénztáros egy boltban, de attól még nem ezzel azonosítod magad. Ezen kívül építhetsz karriert, lehetsz mondjuk politikus, ügyvéd vagy orvos, ami azt jelenti, hogy nem abban a ruhában dolgozol, amit a hétvégén viselsz, évente három hétre elmész nyaralni, és elég hagyományosan viselkedsz. Ezzel sincs gond, vannak előnyei: így nemcsak pénzed van, de státuszod is. De én ebben még nem tudnék kiteljesedni. A harmadik pálya az, amikor az életed és a munkád egy és ugyanaz, nem választható szét, egészet alkot. Szerintem ez a legjobb, 15 éves korom óta ilyen az életem. Persze ehhez rengeteg mázli kell, és egy olyan privilegizált, burzsoá háttér, ami nekem megadatott. Nagyon szerencsésnek érzem magam.