Peter Greenaway: A szex és a halál a legfontosabb az életben

Peter Greenaway Szolnokon az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon.

A szolnoki Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál (amiről itt adtunk hírt) sztárvendége idén Peter Greenaway volt. Az angol rendező kétórás workshopot tartott, utána válaszolt a közönség kérdéseire, végül pedig interjút is adott. Kérdeztük a rendezőt a kereszténységről, példaképeiről, az emberi kommunikációról, életről és halálról.

Origo: A mesterkurzusában arról beszélt, hogy azért kommunikálunk szöveggel képek helyett, mert így neveltek minket. De nem lehet, hogy azért ilyen az oktatásunk, mert könnyebb beszélni, mint képeket mutatni?

Peter Greenaway: Inkább úgy mondanám, hogy komfortosabb. De ez is azért van, mert így nevelnek minket, de ennek nem kell feltétlenül így lennie. Hároméves korunk óta beszélünk, és azóta minden, amit mondunk, a kultúránk által meghatározott. Ami ismerős, amit megszoktál, attól megnyugszol. Kényelmes nekünk a beszéd, gondolkodnunk sem kell rajta. Viszont szerintem a képekkel való kommunikáció kifinomultabb lehet. Később tanulunk rá az életben: a mozival serdülőként találkozunk, addig legfeljebb Disney-meséket nézünk, és azokat sem éljük meg tudatosan. Később aztán már tisztában vagyunk vele, hogy amit látunk, az csak egy film. A vizuális kultúrához való hozzáállásunk nagyon tudatos. És én is nagyon önreflektív filmeket készítek.

Peter Greenaway Szolnokon az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon Forrás: Illyés Csaba

Origo: Azt mondta, nagyon kevés rendezőt tisztel. Eisenstein, Jean-Luc Godard, Abel Gance, és még kik?

Peter Greenaway: Te harminc körül lehetsz, veled ellentétben én nem a tankönyvekből ismerem a francia új hullámot, nekem nem történelmi jelenség, nem annak tudatában néztem meg ezeket a filmeket, hogy klasszikus remekművek. 76 éves vagyok, én átéltem a nouvelle vague-ot. Úgy néztem meg ezeket a filmeket, mint a mai fiatalok a kedvenc tévésorozataikat. Az újhullámosok alig öregebbek nálam, egy generáció vagyunk. De még náluk is korábbi inspirációm a neorealizmus utáni olasz mozi, Az édes élet-től Az utolsó császár-ig. A realizmus és a neorealizmus sosem érdekelt, inkább azt szeretem, amikor egy rendező metaforikusan használja a modern művészfilm konvencióit. Szeretem még François Truffauttól a Jules és Jim-et, de az újhullámból Alain Resnais a kedvencem, tőle pedig a Tavaly Marienbadban. Szerintem a XX. század második felének a legjobb filmje. Rendkívüli és briliáns alkotás, absztraktabbat el se tudok képzelni, pedig Alain Robbe-Grillet írta, aki regényíróként elég konkrétan tudott fogalmazni. Antonioni nem a kedvencem, de azért ő is elég jó. Fiatalon nagy hatással volt rám Ingmar Bergman. Azokat a rendezőket szeretem a legjobban, akik izgalmasan mesélnek képekkel, Fellini például ilyen volt. Egyébként a festők sokkal jobban érdekelnek, mint a rendezők.

Origo: Készül egy filmmel Mária Magdolnáról, eggyel pedig a szobrász Constantin Brâncușiról. Az előbbi arról fog szólni, hogy Jézus Krisztus és Mária Magdolna egy párt alkottak (ennek minden velejárójával), a második pedig kétdimenziós film lesz egy 3D-s művészeti ágazatról.

Peter Greenaway: Mária Magdolna története azért aktuális, mert a MeToo korát éljük. Az egyház pedig éppen most igyekszik rehabilitálni Mária Magdolnát. Ami a Brâncuși-projektet illeti, úgy készítek 2D-s filmet a szobrászatról, hogy sok szemszögből mutatom meg a szobrokat, valamint a kamerát és a szobrokat is úgy mozgatom, hogy átadjam az alkotások térbeli kiterjedését.

Origo: Azt mondta, ateista, de mégis érdekli a keresztény kultúra.

Peter Greenaway: A hátterem, a neveltetésem és a teljes nyugati világ kultúrája mélyen gyökereznek a judeo-kereszténységben. Ezt el sem lehet kerülni. Szemben a mozival, ahol most beszélgetünk, egy zsinagóga áll. A zsidók teremtették a filmművészetet, legalábbis Lumiére zsidó volt, Hollywoodban pedig rengeteg az amerikai és olasz zsidó származású filmes. És ez meg is látszik a filmeken, például az E.T. egy keresztény parabola. E.T. egyfajta Krisztus, aki leszáll a Földre, beszél Istennel, meghal, feltámad, és végül hazatér. Így sokkal érdekesebb számomra ez a film, mert több jelentésrétege van.

Michael Gambon és Tim Roth a A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretőjé-ben Forrás: AFP

Origo: Még két filmet tervez Eisenstein életéről, az egyiknek Eisenstein La Sarrazban, a másiknak Eisenstein Hollywoodban lesz a címe. Az Eisenstein Mexikóban című filmben volt egy fordulópont, amikor Eisenstein felfedezi a szexualitást. Lesz ilyen fordulópont a két tervezett filmben is?

Peter Greenaway: A trilógia két másik darabja korábban játszódik majd, amikor még keresi a boldogságot a szexualitása terén. 1929-ben Európába, azon belül Svájcba utazott, majd egy évvel később Hollywoodba, és onnan 1931-ben Mexikóba. Ha megnézed azt a címet, hogy Eisenstein Hollywoodban, már abban is összeraktam két ellentétet. A korábbi film, ami Európában játszódik, a szovjet moziról szól majd, és ez is a valóságon fog alapulni. Eisenstein nagy utazáson vett részt: Sztálin Hollywoodba küldte, hogy megismerje a hangosfilmet.

Origo: A mesterkurzusán azt mondta, a szex és a halál a legfontosabb dolgok az életünkben, és ezek a fő témái az Eisenstein Mexikóban-nak is.

Peter Greenaway: Ezeknél semmi nem fontosabb, ez minden emberben közös. Egy férfi és egy nő kefélt, hogy megfoganj, és nagyon sajnálom, de meg fogsz halni.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!