Politikai pornó vagy kosztümös akciófilm?

Perverzek ezek a németek, mondhatnánk. Újra meg újra elővesznek olyan témákat, amelyekben sötét titkaik lapulnak. Kínzó felismerésekre vágynak. Legutóbb a 60-as, 70-es évek NSZK-s történelmét filmesítették meg, a Vörös Hadsereg Frakció terrorszervezet merényleteit és működését. A Baader Meinhof csoport című filmmel azonban épp az volt a bajuk, hogy nem mond elég keményen oda. Filmnek azért nem rossz, ezt elismerik. Mivel március 12-én bemutatják Magyarországon is, mi most áttekintjük a német reakciókat.

A kritikai fogadtatás

A kritikai visszhangok is vegyesek. Csupán abban egybehangzóak, hogy a film lenyűgöző képi világot teremt, fantasztikus színészi alakításokat sorakoztat fel, és hátborzongatóan reálisnak hat.

Az azonban látható, hogy a fiatal filmrajongók fórumai (főként az internetes filmmagazinok) ezzel nagyjából meg is elégszenek, mert újságíróik nem alkalmasak arra, hogy történelmi, politikai vagy társadalmi szempontokat is figyelembe vegyenek. Valószínűleg a témát sem ismerik mélységében. Az OutNow című portál kritikusa például úgy látta, hogy ezek szerint a RAF tagjai nem valódi forradalmárok voltak meghatározott célokkal, kialakult nézetekkel, hanem csupán elégedetlen fiatalok, akik beleszaladtak a terrorizmusba, és túl "buták" voltak ahhoz, hogy kiszálljanak belőle. Szerinte az utóbbi tíz év legjobb német filmje a BMK, és nemzetközi összehasonlításban is a legjobbak közé tartozik. "Már most egy modern klasszikus" - véli.

A nagy múltú, mértékadó napilapok kritikusai azonban azt nézték, milyen állásfoglalást tesz a film, hiszen korábban láthatták Volker Schlöndorff, Christian Petzold vagy Christopher Roth munkáját is a témában. Ezekhez és mindahhoz képest, amit a művelt értelmiségi egyébként is tud, állítanak-e valami újat? Állítanak-e egyáltalán valamit? A legtöbben - a TAZ-tól kezdve (amelyik talán a Magyar Narancshoz hasonlítható, csak napilap) a FAZ-on (a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung) át egészen a Die Zeitig (amely nem is egy kritikust, hanem egy egykori politikust kért fel a cikkre) - úgy vélik, Eichingeréknek nem volt véleményük az egészről. A történelmi hűség álarca mögé rejtőzve csak akciók sokaságát fűzték össze, és művészi szempontból nem viszonyultak sehogy a témájukhoz.

A TAZ szerint nem ez az első német történelmi film, amelyik kiállításában tökéletes, látványos, de nincs mögötte mondanivaló. Szerintük a '70-es évek nagy német filmművészete (Fassbinder, Schlöndorff, Herzog) után beköszöntött a "új naivitás" korszaka, amelyben nincsenek igazi egyéniségek, nincsenek igazi állítások. Nincs művészet. A mai filmesek csak a sztorit látják a történelemben, nem a tanulságot.

A FAZ kritikusa, Michael Althen egy Wim Wenders-idézettel kezdi az értékelést, amit a rendező még A bukás-ról nyilatkozott: "'Mindenekelőtt a filmnek nincs véleménye. A történethez való viszonyulást átengedi a nézőnek, mert neki nincs ilyen, vagy csak színleli, hogy van.' Ugyanez mondható el Bernd Eichinger legújabb produkciójáról is." A kritika konklúziója pedig így hangzik: "A film gyilkos bandának nevezi a gyilkos bandát, és nem hallgatja el, hogy két-három indítékuk is volt, amely a helytelen útra vezette őket. De mindez nem változtat azon, hogy A Baader Meinhof csoport valójában egy politikai pornó. Csak tetőpontokból áll, a többi lényegtelen. Úgy viszonyul egy komplex filmhez, ahogy egy pornó a szerelmesfilmhez."

A Die Zeitben Gerhardt Baum korábbi belügyminiszter, aki a RAF idején még csak államtitkár volt, azt hiányolja, hogy a film nem ábrázolja kellő súllyal az akciók környezetét: milyen ország, milyen állam volt akkor Németország, milyen hatással volt a terror a közhangulatra stb. Ez is azt eredményezi, hogy a bűncselekmények priméren jelennek meg, értelmezés nélkül. Végül azt írja Baum: "Tehát még egyszer az érthetőség kedvéért: új felismeréssel nem ajándékoz meg minket a BMK. Persze ez elbizakodott cél is lett volna, tekintve a terrorizmusnak az utóbbi évtizedekben zajló tudományos feldolgozását és a rendelkezésre álló forrásanyagokat." Szerinte tehát a film csak arra alkalmas, hogy ébren tartsa a RAF-fal akpcsolatos társadalmi vitát, de megváltoztatni, tovább árnyalni nem tudja.

A vita azonban valóban feltámadt, és nemcsak az értelmiség privilégiuma maradt. A Baader Meinhof csoport-ot több mint két és fél millióan látták Németországban, egy hónapig folyamatosan a mozik nézettségi listájának élén szerepelt. A nagy díjakat, melyekre jelölték - az Oscart, a Golden Globe-ot, és a BAFTA-t - nem kapta meg, de így is jelentős nemzetközi figyelem irányult rá. Gondolatébresztőnek és üzleti vállalkozásnak tehát mindenképp jó volt, aki pedig többre vágyik, az kénytelen lesz kicsit hozzáolvasni a témához.