Till Attila: Műanyag az egész

Vágólapra másolva!
Till Attiláról eddig azt tudtuk, hogy mindig pörög, hadonászik, egy szórakoztató személyiség, aki még a legcikibb tévéműsorokat is képes szinte elviselhetővé tenni. Most az is kiderült róla, hogy egy ösztönösen tehetséges filmrendező. A magát vásári bohócként aposztrofáló multitalentum mesélt nekünk Pánik című első filmjéről, homoszexuális rendőrökről, Bánsági Ildikó vibrátoráról, westernfilmek iránti rajongásáról, valamint arról, hogy a nők a szerelmeiken keresztül emlékeznek a múltra. Csütörtök óta fut a mozikban a Pánik, aki már rég lemondott a magyar filmről, az is nézze meg!
Vágólapra másolva!

- A meleg rendőr szál valamennyire valós? Ezt is gyűjtötted?

- Persze. Nagyon meredek lenne úgy filmet csinálni, hogy nem hagyják jóvá a rendőrök. Ezen a szinten már mindenféle hivatalos engedélyekre van szükséged, és nem mertem volna úgy odamenni hivatalos engedélyt kérni, hogy nem készülök föl a dologból. Egyébként egy nagyon speciális helyzetről van szó, ami a filmben is elhangzik. Ez egy feltérképezetlen terület: ha Magyarországon ma egy rendőr meleg, az semmit nem jelent. Az ég egy adta világon semmi baja nem lesz, bár Dick sopánkodik, hogy áthelyezik a sajtó osztályra a valamivel veszélyesebb területekről.

- A sajtó osztályra kerülés úgy jelent meg a filmben, mint a legrosszabb dolog, ami egy rendőrrel történhet...

- Amikor mehetsz az iszonyú jó kis német vagy izraeli pisztolyoddal egy családi házba elfogni valakit, akkor minek mennél irodába üldögélni? Az ilyet úgy hívják a rendőrségen, hogy operett-rendőrré válni. Úgyhogy a filmben Dick életében ez a tét. Amúgy ez egy nyitott dolog. Jogilag semmit nem lehet csinálni, ha valakiről kiderül, ugyanakkor nem olyan rózsás a helyzet, mert a fegyveres testületeknél nem igazán szeretik az ilyen furcsaságokat. Az okafogyott kérdés, hogy vannak-e meleg rendőrök, mert természetesen vannak. Mindenütt van minden, a világ összes országában, itt is.

- De vállaltan melegek?

- Irodákban van, akiről tudják. De nem tudom, mit jelent a vállalás. Magyarországon eleve nincs coming-out, nagyon ritka. Volt ugye egy politikusunk, aki coming-outolt, előtte meg egy parlamenti tudósítónk. De ennyi. Magyarországon ez tabutéma, az amerikai helyzet meg a ló túlsó fele. A Berlinále marketján egy amerikai producer megvette a Pánik-ot, ki akarja adni DVD-n Észak-Amerikában, még a forgalmazást is vállalta. Ott sokkal keményebb a terep, már azt is figyelni fogják, hogy megsértem-e ezeket az embereket. Ha igen, azonnal feljelentenek és meghurcolnak. Mi itt, Magyarországon még nagyon szemérmesek vagyunk. Egyszer kérdezte valaki, hogy miért csinálok ilyen trendi filmet, miért teszek bele egy ennyire trendi szálat. Arra gondoltam, hogy Magyarországon mindig túl korán történnek meg a dolgok, vagy túl későn, de soha nem tudunk örülni a pillanatnak, a pillanatban kihasználni a saját hőseinket, vagy a pillanatban megélni a mítoszokat. Az elmúlt száz évben ez a negyedik film, amiben ez a téma szóba kerül. Volt Makk Károlynak egy leszbikus filmje (Egymásra nézve - a szerk.), majd a Nincsen nekem vágyam semmi, a Férfiakt és ez a negyedik. Nem a trendiség miatt raktam meleg szálat a filmbe, hanem egy olyan szélsőséges pánik helyzetet is szerettem volna bemutatni, ahol emberek az identitásukról vitatkoznak, az életükkel van bajuk, úgy, ahogy van. Az én meleg barátaim - akikről a meleg szálakat mintáztam - állandóan ezen témáznak. Az életből gyűjtöttem az olyan mondatokat, mint: " Ha lenne egy tabletta, amitől hetero lehetnék, bevenném". A másságnak ez a fajtája sok embernél nagyon erős identitásválságot és végtelen pánikot eredményez. Tíz melegből legalább hat nehezen kezeli a helyzetet, nehezen érti meg, hogy mi történik vele, pláne nagy nyilvánosság előtt. Általában a színfalak mögött van egy titkos életük, ami működik, de onnan kilépve egyfolytában egy színjátékban élnek.

- A Pánik-ban a meleg szál szerintem abból a szempontból forradalmi a magyar filmben, hogy itt történik meg először, hogy a homoszexualitás bemutatása nem kapcsolódik valami tragikus helyzethez és nem is karikatúraszerű. Tehát meleg karaktereket mutatsz, akik csak élik az életüket.

- Nagyon természetes módon van benne. Ha egy meleg rendező csinálja, mindig van egy nagyon erős érzelmi túlfűtöttség a melegek megjelenítésében, egy "mi is emberek vagyunk" üzenet, meg polgárpukkasztás is, hogy premier plánban csinálunk egy kis férfiszexet. Én mind a kettőt kerültem, mert nekem nem volt kérdés, hogy itt ugyanúgy emberekről beszélünk, nagyon természetes dolognak akartam ábrázolni a problémájukat. Végig veszekednek a filmben, ezt akartam hangsúlyozni.

- Ezért nem szerepel a filmben még egy csók sem köztük?

- Két simogatás van benne. Egyszer az autóban, egyszer meg a vége felé, amikor összeomlanak és Dick feladja. Tipikus dolog, hogy a filmben jön a kötelező szexjelenet. Ez engem nem érdekelt. Az érdekel, hogy hogyan kapcsolódik egy film a hétköznapokhoz. Lehet, hogy éjszaka jót dugnak, de most nappal van és veszekednek.


- Egy ilyen filmnél, amiben sok szálon fut a történet, mindig felmerül, hogy melyik a felesleges szál. Eddig a legtöbb ember azt mondta, hogy Ónodi Eszter és Kálmánka szálát ki lehetett volna hagyni. Erről mi a véleményed?

- Két problémás dologról beszélünk. Egyrészt itt lelki sérültek gyülekezetét látod, míg Kálmán skizofrén, ő az egyetlen elmebeteg. Abban a pillanatban, ha beraksz egy igazi elmebeteget egy olyan szövetbe, ahol mindenki egyformán csak lelki problémákkal küzd, kockázatos területre tévedsz, mert egy idő után a néző nem tudja, mi a viszonyrendszer. Akkor most a többiek is elmebetegek? Vagy Kálmán sem elmebeteg? Mindig bízom a nézőben, és azt gondolom, hogy a többség csak rájön, hogy mi a helyzet.

Ónodi Eszter szála pedig szerintem nem felesleges, mert így kialakul két párhuzamos anya-lánya viszony. Mindkettőnél a fiatal generáció van pánikban, és az idősebbek valahol egészségesebbek. Szükségem volt arra a különbségre, hogy két lány közül, akik rosszul vannak, az egyiknek segítenek, a másiknak meg nem. Egyeseknek eleve semmilyen problémát nem jelent a film bonyolultsága, de már hallottam olyan kritikát is, hogy egy sokszereplős történet nem ilyen. Más meg azt mondja, hogy zseniális, mert olyan szélesre vannak dobva a szálak.

- A filmben elhangzó Marilyn Monroe-számnak mi a jelentősége?

- Az volt az egyik kiindulópont a szövege miatt. "Every baby needs a da-da-daddy / To keep her worry free" - tehát minden lánynak szüksége van egy apucira, aki gondtalannak őrzi meg őt. Azt gondolom, ez a nők himnusza. Ennél jobb számot még nem írtak a női lélekről, különösen, hogy Marilyn Monroe énekli. A lányoknak kell ez a kapcsolati biztonság - nem mintha a férfiaknak nem kéne. Úgy érzem, a nőknek eléggé kitölti az életét a férfi utáni vágyakozás, vagy annak a megélése, hogy milyen jó együtt élni egy pasival. Egy férfi a tetteire és a barátságaira emlékszik, a nők viszont a szerelmeiken keresztül emlékeznek a múltra. Soha nem felejtik el a nagy szerelmeiket, és soha nem tagadják meg őket.