Isten volt

Paul Newman nem halhatott meg, mert több volt, mint halandó. Bármi is lett vele, annyi nyomot hagyott maga után, hogy csak egy monumentális cikkben tudtuk felsorolni csodálatos tetteit.

Szóval Newman nem azonnal lett sztár, előbb még színész lett. ("Nem belső elhivatottságból lettem színész" - viccelődött egy másik alkalommal. "Hanem mert menekültem a sportszer-bizniszből." Apja után ugyanis rövid ideig ő vezette a család sportboltját.) Előbb tévéjátékokban szerepelt, aztán több darabban játszott a Broadwayn - ezek alapján ajánlott neki szerződést a Warner Brothers. De pechje volt, mindjárt az első filmszerepe majdnem az utolsó is lett. A The Silver Cachile című filmben olyan rossznak érezte magát, hogy megvásárolt egy egész oldalas hirdetési felületet a Variety-ben, és bocsánatot kért mindenkitől, aki látta.

Mondhatnánk, hogy ennél jobb pr-trükköt nem is találhatott volna ki a figyelemfelkeltésre, de valójában persze nem ettől lett egyszerre sikeres. Gondolom legalábbis, hogy 1958-ban, amikor Cannes-ban elnyerte a legjobb férfi alakítás díját a Hosszú, forró nyár című film főszerepéért, és egy évvel később, amikor Oscarra jelölték a Macska a forró bádogtetőn című filmben nyújtott teljesítményéért, már nem ez számított.

1959-ben pedig már akkora sztár volt, hogy amikor újra elvállalt egy Broadway-előadást, a rendező Elia Kazan azzal akarta "betörni", hogy mindenkinek megtiltotta a vele való kommunikációt. A próbafolyamat így remek hangulatban telt, Newman így nyilatkozott róla: "A módszer működött. Egy rakás szarnak éreztem magam."

Elia Kazan valószínűleg csak irigy volt, mert Newman ekkor már a világ egyik legszebb férfijának számított. A '60-as évek Brad Pittje - még ha ő egy átoknak is élte meg, úgyhogy próbált a személyiségétől minél távolabb eső szerepeket választani. (Majdnem övé lett például Fellini Az édes élet című filmjének főszerepe, de végül nem tudtak megállapodni a gázsiban, így lett Mastroiannié a dicsőség.)

A svindler (1961) | Nézz még több képet Paul Newmanről!

A magánéletben pedig - szintén Brad Pitthez hasonlóan - egy csomó gyereket nevelt. Két lányt és egy fiút az első házasságából, és három lányt Joanne Woodwardtól. A felesége jóformán visszavonult a színészettől, de Newman nem akarta, hogy ekkora áldozatot hozzon a családért. Annyira szerette, hogy önerőből összehozott neki egy filmet: 1968-ban rendezőként forgatta a Rachel, Rachel-t, aminek a címszerepét természetesen rá osztotta. (Mindketten ingyen vállalták a munkát, sőt, Newman még azt is szerette volna elérni, hogy a neve csak a film legvégén szerepeljen a stáblistán, de az amerikai rendezők céhe elutasította a kérését.)

De még ezzel is ő aratott sikert: elnyerte a legjobb rendezőnek járó Arany Glóbuszt, és a New York-i Filmkritikusok díját. Igaz, Woodwardot is jelölték Oscarra, ahogy magát a produkciót is a Legjobb film kategóriájában. Sajnos aki ma látja a Rachel, Rachel-t - és ez nem lehetetlen, hiszen nemrég az egyik filmcsatorna műsorra tűzte - annak fel van adva a lecke, nem könnyű végignézni. Kicsit elszállt felette az idő. Newman egyéként legközelebb szintén azért rendezett, hogy Woodwardot szerephez segítse: a '70-es években a The Shadow Box című tévéfilmet, amiért megint őt jelölték Emmy-díjra.

Bilincs és mosoly (1963) | Hallgatnivaló - Paul Newman: Plastic Jesus

1968-ban a politikába is beszállt, és kampányolt a demokrata Eugene McCarthy mellett, de ez is a visszájára sült el: a szavazók igazából csak rá voltak kíváncsiak a kampányrendezvényeken - McCarthy elvesztette a választást. A liberális értékek mellett azonban később is mindig kiállt, nyíltan támogatta például a melegek házasságát.