Hajdu Szabolcs: Magamon kezdek el először röhögni

Hajdu Szabolcs Off Hollywood című új filmjében egy rendezőnő különösen stresszes napjának bemutatásával fest ijesztően pontos képet a magyar társadalom kollektív depressziójáról. Elszívtunk egy doboz cigit a Fehér tenyér és a Macerás ügyek rendezőjével, aki közben elmesélte, milyen gondolatokkal nyugtatja le magát elalvás előtt, miért képtelen reklámokat rendezni, és, hogy filmjének főhőse miért fut úgy, mint James Bond. Azt is megtudtuk tőle, hogy a Filmszemle néhány napja alatt többet hazudik egy magyar filmes, mint egész évben, valamint, hogy ha közben nem öregedett volna ki a szerepből, saját maga játszotta volna Petőfi Sándort abban az életrajzi filmben, amit már jópár éve próbál megcsinálni. Javasoljuk a kedves olvasónak, hogy huppanjon bele egy kényelmes fotelbe a laptoppal, mert Szabolcsnak volt mondanivalója bőven.

- Pár éve az egyik Filmszemle előtt volt egy kérdőívünk, amelyben az összes rendezőnek feltettük ugyanazokat a kérdéseket. Arra a kérdésre, hogy ha a pénz nem lenne akadály, akkor miről készítenél filmet, te azt válaszoltad, hogy Petőfiről. Milyen filmet csinálnál Petőfiről?

- Ennek a Petőfi-filmnek már egy forgatókönyv verziója el is készült, és ha olyan lett volna a helyzet, akkor már meg is csináltam volna, mert éreztem magamban az erőt hozzá. Azóta egy picit eltávolodtam tőle, de még mindig lebeg a dolog, sőt elképzelhető, hogy a következő film után arra fogok ráállni. Nagyon érdekel a téma, nagyon közelinek érzem az egész világszemléletét ahhoz, ahogy én gondolkozom, tehát nagyon szoros kapcsolatot érzek Petőfivel. Nem akarok előreszaladni, de úgy mutatnám be az életét, mint ahogy ő beleszőtte a saját karakterét a saját műveibe. Amellett, hogy nem egy csapongó ember volt, alapvetően egy nagyon tiprodó és sok esetben mélyrepüléseket megélő depresszív figura volt. Ez sok mindenből kiderül. Az egyik pillanatban hihetetlenül nyitott volt, hihetetlen lendülettel rendelkezett, a következő pillanatban pedig teljesen maga alatt volt. Az első forgatókönyv verzió kicsit erre megy rá, aztán biztos, hogy rengeteget változik, hogyha majd jobban elmerülök benne, mert akkor majd más szempontok is be fognak jönni. Az első körben ez volt a forgatókönyvben, hogy csinálok egy János vitézt, de úgy, hogy Petőfi élete a története a János vitéznek. Tehát ugyanúgy, mint a Macerás ügyek-ben, benne vannak ezek a meseszerű elemek is, ami a képzelet világában zajlik. És ebben a forgatókönyvben a Petőfi és minden szereplő folyamatosan azokkal a szövegekkel beszél, amiket ő megírt, azokat a nyelvi fordulatokat használja a könyv.

- És mennyi időt ölel át a történet?

- Az egész életét. Jelen pillanatban öt szakaszra van bontva: gyermekkor, iskola, abból kiszakadva a színházi közeg, aztán a szerelmi történet, március 15. önmagában egy nagy blokk, és végül a szabadságharc.

- Azt is mondtad többször, hogyha írsz valamit, akkor neked mindig muszáj elképzelned valakit abban a szerepben. Petőfiként kit képzeltél el?

- Annak idején, amikor ezen elkezdtem gondolkozni, vettem azt a bátorságot és el is hittem azt, hogy én ezt meg fogom tudni csinálni színészként. Mostanra már úgy érzem, hogy ebből kiöregedtem. Vannak ezek a Petőfi-filmek és mindig mulatságos az, hogy egy 45 éves figura játssza Petőfit. De hát ez az ember, ez 26 éves korában meghalt! És ahhoz képest én már 36 vagyok. És a legnagyobb problémám, hogy ehhez egy olyan személy kell, egy olyan érett huszonéves, aki ezt képes megcsinálni. Nem lehet csak arcra azonos vagy pedig a haja hasonló. Egy lelkileg rokon figurát kell keressek és ez szerintem a legnagyobb kérdés most jelen pillanatban, meg az összes többi szereplő. Hogy ne attól kerüljünk vissza ebbe a korba, hogy elkezdjük fölragasztgatni a szakállakat, hanem igazi személyiségek legyenek a saját környezetükben. És nagyon-nagyon jelenidejűvé kellene tenni ezt a történetet. Tehát úgy bezuhanni abba az időszakba, hogy igazából a kulisszákon kívül ne is érezzünk túl nagy különbséget a mai világtól.
.
- Tehát most nincs a fejedben olyan ember, akivel ezt meg tudnád csinálni?

- Jelen pillanatban nincs ilyen. Lehet, hogy egyszer csak akkor lesz aktuális, amikor meglátok egy ilyen embert. És akkor azt mondom, hogy na most ezt mindenképpen megcsinálom, mert itt ez az ember, ki kell használnom, hogy itt áll előttem Petőfi.

- Jó sok pénz is kéne hozzá, nem?

- Én nem hiszek abban, hogy feltétlenül minden pénz kérdése. Kell persze hitelesíteni a kort, és ez pénzbe kerül. De általában úgy működik egy film, ahogy a Fehér tenyér-nél is működött, rendesen megcsináltuk a 70-es éveket, anélkül, hogy túl sokat bíbelődtünk volna a részletek rajzolgatásával. Persze az egy sokkal nagyobb vállalkozás lenne, de nem hiszem, hogy irtózatos pénzről lenne szó.

- Az életrajzi filmekkel kapcsolatban nekem az a benyomásom, hogy körülbelül minden tizedik sikerül csak jól, mert tök nehéz egy ember életét két órában úgy összefoglalni, hogy az érdekes legyen, és a legtöbben abba a hibába esnek bele, hogy...

- Mindent bele akarnak tenni.

- Egyrészt. Meg mindennek, ami történik hú de jelentőségteljesnek kell lennie. Tehát amikor csinál valamit gyerekként, akkor azt tudjuk, hogy azért csinálta mert ennek később majd jelentősége lesz.

- Ez egy nagyon másfajta struktúrára épülő film lenne. Például egy egész hosszú blokkot csak március 15-re hagynék. Nyilván március 15-e egy átlagos életrajzi filmben csak egy kis epizód lenne. Itt, ha egy kétórás filmet képzelsz el, akkor lehet hogy abban 30 perc, csak annak az egy napnak a nagyon-nagyon részletes, pontos és apróságokkal teli feldolgozása. Tehát nem ezek a közhelyek, amiket úgy mindig lehet tudni, hogy ott szavalja a Nemzeti dal-t, vitatkoznak a Pilvax kávéházban és stb.

- Hogy néz ki nálad az a jelenet, amikor a Nemzeti dal-t szavalja?

- Elég sokat hozzáolvastam ehhez, és persze eleve nem ott szavalta, hanem az egyetemnél. A barátja, egy Egressy nevezetű színész azt mondta, hogy Petőfi úgy üvöltötte a Nemzeti dal-t, hogy emberből ő még ilyen hangot kijönni nem hallott. Át kellett kiabálnia egy zúgolódó tömeget és gyakorlatilag, mint egy sakál, úgy üvöltött. Ezek nagyon érdekes adalékok, mert eddig mindig úgy volt ábrázolva, hogy nagy pátosszal szavalja a Nemzeti dal-t. De nem pátosszal szavalta, hanem tébolyultan, sikítva, megpróbálta átordítani a tömeget.

Nézz még több képet Hajdu Szabolcsról!

- Nagyon nehéz lehet egy ennyire ilyen jól ismert momentumot megragadni filmben.

- Szerintem ez filmnyelvileg meg egyáltalán is egy nagyon érdekes vállalkozás lenne és biztos vagyok benne, hogy egy óriási céltábla is. Ha ebben a jelenlegi politikai zűrzavarban, amikor mindenki mindent próbál kihasználni, történelmi személyeket felhasználni, ha most elkezdünk deheroizálni egy ilyen nemzeti hőst... hát az egy céltábla. Ha elkezded hangsúlyozni, hogy van egy család, ahol az anya az nem beszél magyarul, egy Hrúz Mária nevezetű nő, az apa pedig töri a magyart, egy Petrovics Sándor nevezetű illető, tehát egy ízig-vérig tót gyerekről van szó, mint a legnagyobb magyar költőnk. Hajlamosak vagyunk ezeket elfelejteni. Ha én meg akarom teremteni ezt a családi miliőt, akkor egyszerűen szlovákul kell csináljak egy csomó jelenetet benne.

- Az Off Hollywood egyik jelenetében is elég hangsúlyosan megjelent egy Petőfi-poszter, tehát mondhatjuk, hogy még mindig foglalkoztat ez a projekt.

- Igen, ez egy állandó dolog, ami valószínűleg abban a pillanatban fog aktualizálódni, ahogy megtalálom ezt az embert. Akkor el fogom hinni azt, hogy ezt a filmet meg lehet csinálni, hogyha látok egy Petőfit.

- Amikor indultál a pályán, mindig a Simó-osztály tagjaként neveztek meg téged is. Most 6-7 évvel később mennyire maradt szoros a kapcsolat ebben a csapatban? Mennyire támogatják egymást vagy mennyire megy inkább az írigykedés meg a fúrás?

- Az irigykedést és a fúrást nem érzékeli az ember, mert az általában nem szemtől-szemben történik, de én úgy érzem, hogy osztályon belül ez nem jellemző. Ez egy nagyon jó szellemiségű társaság és időnként kicsit így összébb rándul a csapat, aztán széjjelebb megy. Az első nagy ilyen összefogást Simó halála váltotta ki, aki tényleg nagyon váratlanul és mindennek a közepén halt meg. Az egy nagyon durva helyzet volt 2001 őszén, hogy elindultak a filmek amiket ő pátyolgatott. Ott voltunk a Moszkva tér-rel és a Macerás ügyek-kel a bemutató előtt egy pár héttel és akkor halt meg. S közben a többieknek a filmjei pedig már vagy előkészületben voltak vagy félig-meddig már le is forgatták őket, és akkor összerándult a társaság. Addig én igazából nem is voltam különösebben szerves része a közösségnek, de ezen a ponton a társaság elég jól összekovácsolódott és mindig vannak ilyen pontok, amikor kicsit széjjelebb, aztán megint összébb. Például amikor Pálfi Gyuri a Taxidermiá-val hét NEM szavazatot kapott a kuratóriumtól, akkor megint összébb, mert azért az fura dolog volt. Persze szíve joga a kuratóriumnak egy pályázatot teljesen elutasítani, de mi úgy éreztük, hogy mérlegelni kellett volna azt, hogy egy ember lendületben van, aki az utóbbi nem tudom hány év legnagyobb sikerét érte el a Hukklé-val. Ilyen esetben talán nem feltétlenül csak az ízlés dönt. Biztos vagyok benne, hogy az a forgatókönyv jól volt megírva, mert később a Sundance-t megnyerte. Utána persze már Magyarországon is megadták rá a pénzt. Itthon mindig mandinerből történik minden, és nem csak a filmes világban. Kipasszolod, hogyha ott azt mondják, hogy jó, akkor már Magyarországon is elhiszik, hogy az oké. Aztán persze a Taxidermia megnyerte a Filmszemle fődíját. Ha Gyuriban nincs elég kitartás, elbizonytalanodik és nem megy tovább vele, akkor most nincs az a film.

- Jó volt látni, hogy mekkora sikere volt a Fehér tenyér-nek Cannes-ban...

- Magyarországon ezt is egy nagy problémának érzem, hogy nem tud mindenki feltétlenül örülni egy sikernek és az újságírók, az a közösség, akinek erről hírt kéne adnia rá van arra állva arra, hogy próbálja ezeket nem emelni, hanem inkább tompítani. Például a cannes-i vetítéssel kapcsolatban nem tudom melyik újságban az jelent meg, hogy nem fütyülték ki. Ami igaz, de nem éppen erről volt szó.

- Megy a kárörvendés, az biztos. Erről az jutott eszembe, hogy amikor Antal Nimród filmjének, az Elhagyott szobá-nak volt a premierje a Titanicon, akkor pont az egyik osztálytársad jött ki hatalmas kaján vigyorral az arcán a teremből és mondta azt, hogy "Na, de jó. Még mindig én lehetek az első magyar rendező, aki jó Hollywood-i filmet csinál".

- Ez mekkora hülyeség. Fel kéne fogni, hogy minden egyes magyar siker csak téged erősít, mert nem a te nevedet fogják megjegyezni, hanem azt, hogy magyar film. Mint ahogy az utóbbi 5 évben általánosan elterjedt vélemény volt, hogy a koreai film mennyire erős. Most a Fehér tenyér bemutatója kapcsán Párizsban minden újságírónak az első vagy második kérdése az volt, hogy mit gondolok a magyar és román filmhullámról. Ők az agyukban már továbbpörgették az utóbbi két cannes-i fesztivál eredményeit, azt, hogy egy kicsi országból film van kint, azt, hogy a romának sorban nyernek mindent. A francia újságokban a magyar és román filmekről sokkal jobb kritikák jelennek meg, mint a saját filmjeikről. Ismerik a neveket, sorolják: Pálfi, Mundruczó, Fliegauf, stb. És mondják, hogy bezzeg az ő francia filmeseik csinálnak egy évben 250 filmet és nem tudnának mondani egy nevet sem. Speciel én sem tudnék, mondjuk Michel Gondry, őt ismerem.

- Ő viszont meg már nem is annyira francia.

- Igen. Ehhez képest itthon kevesen fogják fel, hogy az kurvanagy dolog, hogy általánosan kialakuló nézet kezd lenni, hogy jelen pillanatban Európában a legizgalmasabb dolgok Magyarországon és Romániában történnek.

- Egy emberként nehéz kiugrani egy ilyen kis ország filmgyártásából...

- Egy nemzeti film kezdhet divatossá válni, egyként kezdik kezelni az egészet és minden rendező munkássága köré fölépül egy kis rajongói kör. Kicsit egzotikusabbnak látják ezeket a filmeket. Kifejezetten szeretik a formanyelvi furcsaságokat és azt, hogy nem konvencionálisan mesélik el a történeteket. A magyaroknál ez eléggé határozottan jelen van. Például Fliegauf előáll egy Tejút-tal, ami elmegy Locarnóba és nyer egy Arany Leopárdot. Valószínűleg egy olyan filmet kevesen vállalnának be Európában. Más a rendszer, meg nem hisznek abban, hogy bármilyen értéke lehet. Vagy megcsinál Gyuri egy Taxidermiá-t, ami megint szerintem nagyon húzós, akárhogyis a közönség fele gyűlöli, de a másik fele azt mondja rá, hogy úbazmeg.

Nézz még több képet Hajdu Szabolcsról!

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Körülbelül egy éve nem láttam semmit, és nem is tudom, hogy mi volt az utolsó, amit láttam.

- Nem is nézel rendszeresen filmeket?

- Egyáltalán nincsenek otthon DVD-im. Ha nézek is valamit, akkor az egy klasszikus és munka szempontjából kezdem újranézni. Valószínűleg utoljára Cassaveteseket láttam.

- A következő filmedhez miket néztél mondjuk?

- Neorealistákat, mert egy kicsit olyan lesz, mint egy neoralista film. Például Fellini korai filmjeit, meg néztem román filmeket, azért, hogy egy kicsit lássam a struktúrákat, hogy ők hogy építenek fel egy ilyen jellegű történetet.

Varga Ferenc

Hálás köszönet Antal Zsófinak és Danyi Orsinak a segítségükért.