Micsoda nők (voltak?)

Hollywoodban állítólag negyven év a női nyugdíjkorhatár. Utána jöhet a Botox-bérlet, "a hős anyja" típusú mellékszerepek vagy esetleg a televízió. No de mi lesz a kilencenes évek harcos amazonjaival, akik nyolc számjegyűvé duzzasztották a női csúcsgázsit, és férfi szereplőtárs nélkül is becsábították a moziba nézők millióit? Kell-e még Julia Roberts, ha van Scarlett Johansson, keresik-e még Jodie Fostert, ha ráér Reese Witherspoon? Összeállításunk utánajár, hogy Hollywood a hetekben visszatérő nagyasszonyai közül kinek van még esélye fellángoltatni a tíz évvel ezelőtti dicsfényt.

Sharon Stone

Hatalma csúcsán: Miután az ebben az összeállításban szereplő összes színésznő (na jó, talán Jodie Fostert nem hívták, de Kim Basingert és Kathleen Turnert igen) visszadobta az Elemi ösztön szégyentelen szexdémonjának szerepét, Paul Verhoeven visszanyúlt az Emlékmás-ban tisztességesen domborító és cseppet sem szégyenlős Sharonhoz. Az eredmény ismert: újjászületett a "femme fatale" karakter, Stone pedig pár évig joggal tarthatott igényt Hollywood női trónjára. Szerencsétlen szerepválasztásainak köszönhetően ez a lehetőség gyorsan elúszott, és sem a skatulya ellenében (Vágyak vonzásában, Az utolsó tánc), sem arra rájátszva (Sliver, A specialista, Az ördög háromszöge) nem tudott hasonló sikert elérni egészen addig, amíg fel nem keltette Martin Scorsese figyelmét. A Casino bundákkal és drága ékszerekkel felcicomázott kokottja egy zseniális tragikomikus szerep, aminek minden másodpercéből a maximumot hozta ki Sharon - azóta sem nyújtott ennyire parádés és meggyőző alakítást, sőt, sajnos megkockáztatnám, hogy nem is fog.

Az új évezred Sharonja: Túlzott igényei és díva-allűrjei Demi Moore-hoz hasonlóan kirepítették a hollywoodi élvonalból, bár pár kisebb filmben (Az óriás, Simpatico, Hervadó virágok), ahol nem ő volt folyvást a középpontban, kifejezetten pozitív benyomást keltett. Sajnos tízévnyi huzavona után megtörtént az a karrier-öngyilkosság, amit mindenki más látott előre, csak az önkritikáját és józan ítélőképességét elhagyó művésznő nem: az Elemi ösztön 2. A balsorsú folytatás első 15 perce szerintem elmegy bizarr paródiának, de a többit inkább hagyjuk. Hasonlóan szánalmas volt Sharon műhájkosztümben bömbölve az Alpha Dog-ban, valamint akkor is, amikor a berlini filmfesztiválon csodával határos módon versenyfilmként bemutatott When a Man Falls in the Forest amatőr rendezőjét hasonlítgatta Scorsesehez majd egy jótékonysági aukción "ti mocskos kis németek"-nek becézgette közönségét.

Elemi ösztön 2

Sharon visszavág: A Bobby egyik jelenetében volt valami fenséges és egyben tragikus, ahogy a hasonlóan megfáradt Demi Moore arcát kozmetikázta, de a film maga az Elemi ösztön 2 színvonalát sem sokkal ugrotta meg, hiába a politikai jóindulat. A témánál maradva mindenesetre Bobby Kennedy után Sharon legközelebb Richard Nixon körül sertepertél majd, a Dirty Tricks szereposztása is impozáns, remélhetőleg ezúttal a forgatókönyv és a rendezés is felzárkózik majd.