Szuperjó, ha a vége jó!

Egy frappáns befejezés félsiker, hiszen ha egy film utolsó pillanatai meghökkentenek, újabb kérdőjeleket tesznek fel, más megvilágításba helyezik a látottakat vagy napokra elgondolkodtatnak, biztos, hogy elégedetten gondolunk majd vissza az egész moziélményre. Klasszikusokat, mint a Casablanca, a Van, aki forrón szereti vagy az Aranypolgár egyenesen a végkifejletük definiál - ilyen messzire azonban nem nyúlunk vissza, összeállításunk az utóbbi három év legemlékezetesebb mozis fináléit veszi számba műfaji határok nélkül. Mitől esett le jobban a nézők álla: A család kicsi kincse perverz ovistáncától, Tarantino bosszúálló macáitól vagy A parfüm kollektív kannibalizmusától? - vigyázat, a lista kíméletlenül lelövi a csattanókat!

#2 - A faun labirintusa (2006, Guillermo del Toro)

A jelenleg is Magyarországon vendégeskedő Guillermo del Toro korábbi remekművéhez, az Ördöggerinc-hez hasonlóan most is két horrorfilmet gyúrt egybe; a túlvilági és a történelmi borzalmakat (mindkét filmben a spanyol polgárhaború adja a hátteret) a főszereplő gyermek elméje kapcsolja össze. Míg a szeszélyes faun hajmeresztő kihívások elé állítja Oféliát, a valóságban sokak élete tényleg hajszálon múlik, a mostohaapa tábornok pedig pontosan úgy viselkedik, mint egy egydimenziós mesegonosz. Természetesen ő okozza kiskorú hősnőnk vesztét, és nem a falánk óriásvarangy vagy a szemtenyerű rémség. Az elkóborolt hercegnőt a mennyország helyett mesebeli királyságukban ölelik újra magukoz a szülei, saját életének feláldozásával pedig megmenti újszülött kisöccsét - kétségtelenül az utóbbi idők legszomorúbb hepiendje.

+ + +

#1 - Parfüm: Egy gyilkos története (2006, Tom Twyker)

Patrick Süskind megfilmesíthetetlennek tartott regényének a filmváltozata sok ponton elbukhatott volna (a könyv legszőrösszívűbb hívei szerint el is bukott), de talán két jelenet emelkedik ki igazán a kockázati tényezők közül: a csúcspont (az össznépi orgia) és a katarktikus finálé (az össznépi kannibalizmus). Kétségtelenül egyik sem az az esemény, amit sokan szívesen végignéznének a mozivásznon, de Tom Twyker rendező bravúros vizuális érzékkel nyúlt az alapanyaghoz, amiért talán még az is megbocsátható neki, hogy tipródó romantikust csinált az antihősből. Grenouille a film szerint az első szerelem nyomában szedte áldozatait, és ha egyetlen lány illata sorozatgyilkossá tette őt, akkor hogyan is csodálkozhatnánk azon, hogy a gondosan elkészített gyönyör-illatkoncentrátum magára permetezése után pedig őt falják fel szőröstül-bőröstül az embernek nevezett ösztönlények?

Onozó Róbert