Szuperjó, ha a vége jó!

Egy frappáns befejezés félsiker, hiszen ha egy film utolsó pillanatai meghökkentenek, újabb kérdőjeleket tesznek fel, más megvilágításba helyezik a látottakat vagy napokra elgondolkodtatnak, biztos, hogy elégedetten gondolunk majd vissza az egész moziélményre. Klasszikusokat, mint a Casablanca, a Van, aki forrón szereti vagy az Aranypolgár egyenesen a végkifejletük definiál - ilyen messzire azonban nem nyúlunk vissza, összeállításunk az utóbbi három év legemlékezetesebb mozis fináléit veszi számba műfaji határok nélkül. Mitől esett le jobban a nézők álla: A család kicsi kincse perverz ovistáncától, Tarantino bosszúálló macáitól vagy A parfüm kollektív kannibalizmusától? - vigyázat, a lista kíméletlenül lelövi a csattanókat!

#4 - A tökéletes trükk (2006, Christopher Nolan)

"Nem is akarod igazán tudni a titkot. Hagyni akarod magad átverni" - hangzik Michael Caine narrációja a két bűvész rivalizálásának sokkoló végkifejlete alatt. És így igaz: másodszori megtekintésre verhetjük a fejünket a falba, hogy ezekre az egyértelmű jelekre hogy nem jöttünk rá először! Christopher Nolan remekbe szabott mutatványa saját korábbi klasszikusán, a Mementó-n kívül olyan más kilencvenes évekbeli csavaros sikerfilmeket idéz, mint a Hatodik érzék vagy a Közönséges bűnözők, hiszen az összekutyult történetsíkokat csak az utolsó percek meglepetései helyezik új megvilágításba. Itt ugyan kicsit sántít a kocsmában fölszedett dublőr után még egy ikertestvér létezésének felfedése is, de az utolsó képsorokban a klónozógép kapcsán kínált magyarázatra nem lehet panaszunk - megérte hagyni magunkat átverni.

+ + +

#3 - A család kicsi kincse (2006, Jonathan Dayton és Valerie Faris)

Az amerikai függetlenfilm legutóbbi Hamupipőke-történetétől nem kell sokat várni, elvégre láthattuk már ezt a koncepciót számtalanszor. Nekem például gyerekkoromból rögtön beugrik a Szeleburdi család vagy a Családi vakáció (és folytatásaik). A szódásüveg-szemüvegű, rút kiskacsa szépségkirálynő-ambícióit végigkövető road movie mégis működik, leginkább azért, mert vicces, és egyre viccesebb lesz. A finálé egyenesen eksztatikus: az időközben elhalálozott perverz nagypapi által betanított pajkos tánc közben a néző azt se tudja, min kacagjon jobban; a ledöbbent közönség reakcióin, a családtagok büszkeséggel vegyes aggodalmán, vagy azon, hogy a sztriptíztáncosnőket imitáló tömzsi kislány nem lankad egy percre sem - ő mintha már tudná, hogy a jó humor valójában a szépség része.