Pisztolyok, töltények, lányok - Bond-főcímek

Erotikus táncot lejtő nők árnyai, csillogó gyémántok, elsütött revolverek és egy fülbemászó dal jellegzetes stílussal. Írjunk akár 1962-t vagy 2006-ot, egy ilyen jelenetsor után mindannyian tudjuk: az elkövetkező két órában a legendás angol titkosügynök, James Bond kalandjait fogjuk végigizgulni.

Sheryl Crow dala az általános vélekedés szerint az egyik legbénább James Bond-betétdal. Mi nem fogalmaznánk ilyen szigorúan, szerintünk a dal maga nagyon jó, csak nem igazán passzol az énekesnő hangjához; egyszerűen ő nem az a bővérű, telt hangú vokalista, mint amilyen Tina Turner vagy Shirley Bassey. A számot Crow egy Mitchell Froom nevű producerrel írta, aki egykori felesége, Suzanne Vega mellett olyan változatos előadókkal dolgozott együtt, mint a Cibo Matto, a Los Lobos, Paul McCartney, Elvis Costello, a Corrs vagy a Crowded House.

Nézd meg a film főcímét! | Nézd meg a videoklipet! | Képek

A főcímdalra egyébként a produkciós iroda pályázatot írt ki, amin többek közt a Pulp, a Saint Etienne és Marc Almond is részt vett. (Bevalljuk, hogy e három pályázó mindegyikét szívesen vettük volna, leginkább a Saint Etienne-ét, több okból is: az énekesnő, Sarah Cracknell apja tagja volt a Bond-stábnak, és az együttesnek van egy Bloefeld Buildings című, a To Rococo Rottal közös száma is. A Pulp pályaműve pedig meghallgatható Help the Aged című kislemezükön Tomorrow Never Lies címmel. Sokak szerint ez a dal simán veri Sheryl Crow verzióját, és David Arnold filmzenéjéhez is sokkal jobban illeszkedik.)

Nézd meg a film főcímét! | Nézd meg a videoklipet! | Képek

Külön érdekesség, hogy David Arnold, a teljes soundtrack szerzője is pályázott egy főcímdallal: ezt kd lang énekli el, és valószínűleg az történhetett, hogy a zsűri nem tudott dönteni a két szám között, ezért Arnold Surrender című számát is berakták, csak éppen a film végére. Ennek a szövegét szintén az ős-kollaborátor Don Black írta, és mindkét dal, a Crow-szerzemény és a Surrender is tartalmazza a "Tomorrow Never Dies" sort. Így történhetett, hogy A holnap markában lett az egyetlen James Bond-film, amely két nagy betétdallal rendelkezik.

Nézd meg a film főcímét! | Nézd meg a videoklipet! | Képek

A film DVD-verziója különállóan is tartalmazza a filmzenét, azaz végignézhetjük a filmet szöveg és hangeffektek nélkül, csak az aláfestő zenét hallgatva a képsorok alatt.

A film producereinek érdeklődését az keltette fel David Arnold iránt, hogy 1997-ben Shaken and Stirred (Felrázva és keverve) címmel elkészített egy Bond-számokból álló feldolgozáslemezt.

A főcím ismét a film témájához illeszkedik. A negatív hős, a médiamogul Elliot Carver (Jonathan Pryce) a technikát és a pillanatok alatt történő információáramlást kihasználva igyekszik világméretű konfliktust kirobbantani, így a jelenetben a központi vizuális motívumok az időre és az elektronikára utalnak, megteremtve az egyik leginkább technikaorientált James Bond-főcímet. Bonyolult óraszerkezetekbe nyerünk betekintést, ahol a lágyan mozgó lányok mint órarugók tekeregnek, elektromos masinák nyomtatott áramkörei és tranzisztorai közt haladunk végig. A főcím kiagyalójának volt még egy vezérötlete: a röntgen. Tehát nemcsak bejutunk a dolgok aprólékos részletei közé, de keresztül is látunk rajtuk: átvilágított pisztolyok és pisztolygolyók kerülnek elő, ravaszok, melyeket röntgenkép-lányok húznak meg, a nyomtatottáramkör-bőrű hölgy pedig egyenesen magától átlátszó, és a röntgenképein tűnik föl valódi alakja. A klasszikus elemek közé tartozik még az örök visszatérő gyémánt, de láthatunk széttörő üvegeket és szerteszálló kristályokat is.

Nézd meg a film főcímét! | Nézd meg a videoklipet! | Képek

A filmhez kapcsolódó érdekesség még, hogy a címe eredetileg Tomorrow Never Lies volt (mint a Pulp-szám címe), utalva Elliot Carver napilapjára, a Tomorrow-ra, de egy alkalommal elírták az utolsó szót, ami azonban megtetszett a producereknek, és ennél is maradtak.

Wittinger György