Ungarische Dorka

Gryllus Dorkát az utóbbi két évben csak futólag lehetett látni Magyarországon. Látogató lett otthon, amíg Berlinben új életet és új karriert kezdett. Most, hogy mindkettő beállt egy stabilnak látszó pályára, hajlandó elmesélni, milyen volt eljutni idáig. Annyit előre elmondhatunk: hosszú és göröngyös, de megéri végighallgatni! Nem mesélte még másnak.

- És megynyílt előtted egy teljesen új perspektíva...

- Igen, mert azért szerencsére kicsit már előtte elkezdtem komolyan venni, amit Rolf Schüber mondott, és voltam kint egy-egy hónapra Berlinben, németül tanulni. És amikor másodszor jöttem a Goethe Intézetbe, már azt is elkezdtem keresgélni, hogy hogyan tudnék magamnak ügynököt szerezni.

Sam Garbarski, Miki Manojlovic és Gryllus Dorka

- Hogyan?

- Hát úgy, hogy akivel csak találkoztam, megkérdeztem, nem tudna-e ajánlani valakit. Általában mindenki lepasszolt, mivel nem tudtam jól németül és mondtam, hogy Budapesten lakom - nem értették, hogy akkor ezt hogy gondolom. Aztán egyszer egy filmrendező ismerősömnek eszébe jutott, hogy ismer egy orosz színészt, aki Prágában lakik, és Bécsben van ügynöke, lehet, hogy ő tudna segíteni. Mivel épp mentem haza, Budapestre, megálltam nála Prágában, megmutattam neki a DVD-met, ő pedig azt mondta, ugorjak be rögtön Bécsbe, találkozzak Daniellával. Így is történt, Daniella is megnézte a DVD-met, és azt mondta, hogy lát ebben fantáziát.

- Akkor még megpróbáltad úgy, hogy Budapestről elindítod a kinti karriered?

- Igen, mert azt azonnal még nem láttam kristálytisztán, hogy mi lenne, ha kiköltöznék Berlinbe. Csak úgy, azért nem akartam nekivágni a világnak. Felhívtam néhány pesti színházigazgatót, de mindegyik kidobott. És hát, ezen kívül is elég szar volt. Aztán beszélgettünk egy nagyot Daniellával, és azt a felelőtlen kijelentést tette, hogy csomagolj, menjél Berlinbe, és ez lesz életed legjobb döntése.

- És neked pont ez kellett, hogy valaki lökjön rajtad egyet?

- Igen, mert ha az ember épp bizonytalan állapotban van, akkor még azt is jelnek tekinti, ha egy falevél lehull előtte. Én tehát azt gondoltam, hogy jó, akkor jövök, és tanulok németül. És tényleg pont jól jöttek ki a dolgok: volt, ahol lakjak, találtam magamnak olcsóbb nyelviskolát, és Rolf Schüber is hívott egy újabb tévéfilmbe. Más tévéfilmekben is kaptam szerepet. Aztán pedig bekerültem egy 13 részes sorozatba, aminek az volt a címe, hogy Der Fürst und das Mädchen (A fejedelem és a lányka), amiben én voltam az "ungarische Gräfin" (magyar grófnő). Ezt úgy fél évig forgattuk, és közben nyilvánvalóvá vált, hogy akkor ez a dolog valahogy beindulgat. Persze, ezt sosem lehet tudni biztosan, az ember mindig vár, hogy most jön valami, vagy sem.

- Szerintem úgy tűnik, hogy tényleg beindult. Más is történt veled azóta?

- Igen, voltam közben Shooting Star a Berlinalén, ami nagyon jó dolog, mert minden országból csak egyvalakit küldenek. És ennek révén találkoztam egy casting ügynökkel, aki aztán kiválasztott egy szerepre. Ez egy nagyon jó projekt volt, egy német-angol-francia-luxemburgi-belga koprodukció, amit A Rashewski-tangó rendezője, Sam Garbarski készített Marianne Faithfull főszereplésével. Az egész forgatás jól sikerült, nagyon élveztem. Kíváncsi vagyok, hogy sikerült, júniusban lesz az utószinkron, ősszel mutatják be a mozikban. Az már biztos, hogy Franciaországban, Angliában és Németországban van forgalmazója.

Marianne Faithfullal az Irina P. forgatásán

És ennek a filmnek köszönhetem, hogy amikor kint jártam Londonban, ez a nagyon aranyos casting ügynök elkezdett nekem keresni egy ottani ügynököt. Kettőhöz vitt el, az egyik el is vállalt engem. Mondjuk a közös munka egyelőre ott tart, hogy volt egy casting, amire nem tudtam elmenni, és azóta folyamatosan nem értem rá. Viszont most újra szabad vagyok, mert befejeztem egy német tévéfilmet, amiben, többek között Ulrich Tukurral (a magyar nézők Szabó István Szembesítés, és Costa Gavras Ámen című filmjében láthatták) játszhattam.

- Hogy sikerült ráállnod erre az életformára, hogy egyik filmből kijössz, vársz a következőre, aztán mész akár egy másik országba forgatni?

- Persze vannak holtpontok, amikor idegennek érzem magam, nem értem, mit akarnak, és úgy érzem, hogy nem fog sikerülni. Annyi minden van, amit még be kell hoznom, meg kell tanulnom, olyan sokakról nem tudom még, hogy ki, kicsoda. De szerencsére, még a rossz napokon is jönnek pozitív visszajelzések. És az is nagyon fontos, hogy van egy biztos hátországom, Magyarország, ahol - úgy érzem - még mindig szeretnek, elfogadnak, nem felejtettek el.

Gryllus Dorka és Ulrich Tukur

- Mégis úgy tűnik, mintha itt váltál volna felnőtté.

- Igen, csak kicsit később kezdtem, mint a legtöbben. Most olyan dolgokat kell megtanulnom, amiket egy 12 éves német gyerek már ért, mert ebbe a közegbe nő bele. Viszont azt is tudom, hogy ezt én választottam. Az a szuper az életben, hogy az ember sosem tudja meg, mi lett volna, ha... Megélni azt, hogy a világ ekkorát fordul körülöttem, és az az élet, amiről azt gondoltam, hogy így lesz forever, egyszer csak véget ér... jó, először nagyon fáj, de aztán, egyszer csak hatalmas szabadságot ad, és azt érzed, hogy most már bármi jöhet. Mert a világ már megfordult, és én még mindig itt vagyok!

Gyárfás Dóra
Berlin, Németország