Vincent Cassel: Bájos ördög vagyok

A Kisiklottak című thrillerben Vincent Cassel játssza a negatív főhőst Clive Owen és Jennifer Aniston oldalán. A film angliai bemutatója előtt Londonba mentünk, hogy elbeszélgessünk a francia színésszel, aki a Gyűlölet balhés gettólakójaként lett híres, később bőrdzsekis nyomozóvá vedlett a Bíbor folyókban, aztán a párizsi utcákon tombolt bosszúszomjasan, keresve a férfit, aki megerőszakolta a feleségét, Monica Belluccit. Az interjú alatt kiderült, hogy Vincent korántsem olyan félelmetes fickó, mint amilyen figurákat alakít, éppen ellenkezőleg, imádni való és okos férfi, aki szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát a bőrében.

- Hol érzed otthon magad?

- Párizsban és Rióban.

- Rióban?

- Igen, nagyon gyakran járok oda, már húsz éve rendszeresen.

- Tényleg capoeirázol, vagy az Ocean's Twelve-ben az csak a figurád sajátossága volt?

- Igen, húsz évvel ezelőtt emiatt mentem először Brazíliába, aztán otthon folytattam. Csak most már harminckilenc éves vagyok, és az Ocean's Twelve előtt tíz évig nem gyakoroltam, úgyhogy sokat kellett edzenem a forgatás előtt. Én találtam ki, hogy legyen capoeirás jelenet a filmben, úgyhogy be kellett tartanom a szavamat.

- Hogyan kezelik a hírességeket Franciaországban? A paparazzók ugyanúgy követik ott minden lépéseteket, mint az angol vagy az amerikai sztárokét?

- Természetesen nálunk is vannak paparazzo fotósok, de azért nem ugyanolyan a helyzet, nem annyira agresszívek, mint itt, vagy Amerikában vagy Olaszországban. Létező üzlet, de nem annyira erős, hála a jó égnek, különben kénytelen lennék elköltözni Franciaországból.

- Már többször játszottál együtt a feleségeddel (Monica Bellucci - a szerk.). Más vele dolgozni, mint egy másik színésznővel?

- Jobb. Ha valaki olyannal dolgozol, akit jól ismersz, van egy bizonyos cinkosság köztetek, és ettől szabadabban tudsz játszani. Persze ezeket az érzéseket akkor is elő lehet hívni, ha valaki olyannal dolgozol, akit nem ismersz, csak akkor tovább tart. Ha nagyon közel áll hozzád a másik, akkor megérkeztek a helyszínre, és már megy is a dolog, egyből benne vagytok. Ez működik a feleségemmel, de bárki mással is, aki az életben közel áll hozzám; otthon érzem magam, ha velük dolgozom.

Monica Bellucci és Vincent Cassel a Visszafordíthatatlan-ban

- A közös jelenetetek a Visszafordíthatatlan-ban az egyik legjobb szerelmes jelenet, amit valaha láttam; azt is könnyű volt megcsinálni? Nem volt zavarba ejtő egy kicsit?

- Nem volt zavarba ejtő, először is azért, mert csak hárman voltunk a szobában, ő, én és az operatőr, aki pedig szintén jó barátom. És nyilván tudod, hogy az egész egy 20 perces felvétel. Felvettük egyszer, aztán felvettük még egyszer, és már nem is emlékeztünk rá, hogy mit csináltunk az első felvétel közben. Jól szórakoztunk, nem kellett megtanulni a szöveget, csak improvizáltunk. Ha most visszagondolok rá, nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen és realisztikusan meg tudtam volna valósítani a jelenetet valaki mással. Azt a fizikai közelséget, ami megvan közted és a feleséged közt, nagyon nehéz tettetni valakivel, akit nem ismersz.

- A családi életetekben segítség vagy nehézség, hogy ugyanaz a szakmátok?

- Segítség, de ehhez az kell, hogy az ember egyenlő félnek tekintse a másikat, mert ugyanazt a szabadságot, amire nekem szükségem van, meg kell adnom neki is.

- Milyen jó filmet láttál mostanában?

- Láttam sokat, de amit régebben láttam, és nagyon kedvelek, az az Isten városa. Abban a filmben kikristályosodik minden, amit látni akarok, amikor moziba megyek: egy valósághű film, hihetetlenül jó színészekkel, és rettenetesen jó a ritmusa egészen végig.

- Az elszánt diplomatá-t láttad?

- Még nem. Te láttad?

- Igen.

- Tetszett?

- Igen.

- Van olyan jó, mint az Isten városa?

- Talán nem annyira, de azért jó.

- Ejj...

Vincent csalódott fejet vág, és én is, mert az ajtóban megjelenik egy fiatalember, és udvariasan jelzi, hogy lejárt az időm.

Bujdosó Bori