Vincent Cassel: Bájos ördög vagyok

A Kisiklottak című thrillerben Vincent Cassel játssza a negatív főhőst Clive Owen és Jennifer Aniston oldalán. A film angliai bemutatója előtt Londonba mentünk, hogy elbeszélgessünk a francia színésszel, aki a Gyűlölet balhés gettólakójaként lett híres, később bőrdzsekis nyomozóvá vedlett a Bíbor folyókban, aztán a párizsi utcákon tombolt bosszúszomjasan, keresve a férfit, aki megerőszakolta a feleségét, Monica Belluccit. Az interjú alatt kiderült, hogy Vincent korántsem olyan félelmetes fickó, mint amilyen figurákat alakít, éppen ellenkezőleg, imádni való és okos férfi, aki szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát a bőrében.

- Most francia filmen dolgozol?

- Igen, hamarosan bemutatják a Sheitan című filmemet - ez ördögöt jelent arabul. Én voltam a producere, néhány fiatal sráccal együtt csináltuk, a rendezője 24 éves. Egy nagyon sötét komédiáról van szó. És találtam egy másik fiatal rendezőt is, Romain Gavrast, Costa-Gavras fiát, én leszek a producere az első nagyjátékfilmjének. Aztán készülök megfilmesíteni Jacques Mesrine-nek, a hetvenes évek leghírhedtebb francia gengszterének az életét; ez egy két filmből álló projekt lesz.

- A Sheitan-ban játszol is?

- Igen, én vagyok az ördög. De egy nagyon bájos ördög.

Vincent Cassel (és a többiek) a Kisiklottak-ban

- Mindig megkedveled a figurákat, akiket játszol?

- Igen, mert az embernek tisztelnie kell azt, amit csinál. Vagy ha nem is szeretem a figurát, legalábbis meg kell értenem, miért teszi, amit tesz. Ebben segít, ha valamilyen személyes élményhez tudom kötni. LaRoche végeredményben nem erőszakol meg senkit, igaz, megöl valakit, de csak azért, mert rákényszerítik, hogy megtegye. Megpróbáltam minden jelenetembe belecsempészni valamit, ami segíti a nézőket abban, hogy megértsék. Eredetileg nem akarja megölni a fickót, akit RZA alakít... Bár az igaz, hogy RZA-t kinyírni elég nagy májerség!

- Láttad Mikael korábbi filmjét, a Könyörtelenek-et?

- Igen, és tetszett. Már azután néztem meg, hogy igent mondtam erre a szerepre, úgyhogy még szerencse, hogy tetszett!

- Hogy zajlott a közös munka a soknemzetiségű csapatban?

- Jó volt, és az az igazság, hogy már nem volt új nekem ez a helyzet, mert az Elizabeth című filmben a rendező indiai volt, a főszereplők ausztrálok, én francia... A rendező mondogatta is, hogy ez most a kolóniák bosszúja. Szerintem a kultúrák keveredése a forgatáson mindig jó dolog. A Blueberry-ben is voltak mexikóiak, spanyolok, franciák, amerikaiak, új-zélandiak... Az egyetlen hátránya ennek, hogy estére nagyon el tud fáradni az ember, mert folyton váltani kell a nyelvek közt, és ehhez nincs hozzászokva az agy.

- Olyan nehézség nincs, hogy bonyolultabb a figurával kapcsolatos apróságokat átadni valakinek, aki egy másik országból származik?

- Nem hiszem, hogy ez nyelv vagy nemzetiség kérdése. Nagyon jól kijövök például Temuera Morrisonnal (új-zélandi színész, a Blueberry - A fejvadász egyik főszereplője volt - a szerk.), aki maori származású. Ez nem azon múlik, hogy honnan származol, hanem, hogy megvan-e bennetek ugyanaz az energia, ugyanaz az érzékenység, és ha igen, bárkivel jól ki lehet jönni.

- Volt olyan kiemelkedő pillanata a forgatásnak, ami emlékezetes számodra?

- Hadd gondolkodjam... Ja igen! Itt forgattunk Londonban, és pont akkor mutatták be az Ocean's Twelve-et Franciaországban. Mondtam, hogy nem tudok elmenni a bemutatóra, mert minden este 7-ig dolgozom, aztán másnap reggel kelek 7-kor és dolgozom megint. Úgyhogy küldtek értem egy magánrepülőgépet. Én meg megkérdeztem Xzibitet (aki a filmben LaRoche bűntársát alakítja - a szerk.), hogy nem akar-e velem jönni, ő meg mondta, hogy de. Úgyhogy együtt repültünk Xzibittel, füstöltünk egész úton, jól éreztük magunkat, király este volt!

- Milyen volt Jennifer Anistonnal játszani?

- Egyszerű és jó. Nagyon szerény, okos és vicces. Nincsenek egotripjei a forgatás közben soha, nagyon könnyű vele dolgozni.

Jennifer Aniston és Vincent Cassel a Kisiklottak-ban

- Milyen volt egy - legalábbis hollywoodi viszonylatban - kevés tapasztalattal rendelkező rendezővel dolgozni?

- Számomra ennek nincs jelentősége. Ha valaki megcsinált már két-három filmet, ha nem is Hollywoodban, akkor tudja, hogy hogyan kell forgatni. Ez ott sem más. Mindig megkérdezik tőlem, hogy más-e Hollywoodban dolgozni, mint Franciaországban; hát nem más. A környezet más, mert a rendszer sokkal nagyobb, és talán személytelenebb is bizonyos szempontból. De, ami a színészetet illeti, ott mindig csak annyi van, hogy "felvétel!" és, hogy "ennyi!", és a kettő közt az ember csak saját magára hagyatkozhat, vagy még a többiekre, akikkel együtt játszik.

- A francia színészek közül ki a példaképed?

- Van elég sok, de volt egy olyan színész, aki számomra és valószínűleg a velem egyidős franciák közül sokak számára meghatározó volt, Patrick Dewaere. Franciaországon kívül nem nagyon ismert, de hihetetlen színész volt. Az ő idejükben Dewaere és Depardieu voltak a hőseink, senki nem volt, aki náluk jobb lett volna.

- Néhány filmben vállaltál már produceri szerepet, a filmkészítésnek ezzel az oldalával is szeretnél behatóbban foglalkozni?

- Igen, egy ideje már dolgozom ko-producerként, mint a Visszafordíthatatlan, vagy régebben a Dobermann vagy a Blueberry - A fejvadász esetében. Ezeket azért vállalom, mert szerintem egy színész számára egészséges, ha nem mindig csak színészként dolgozik. Ezáltal dolgozhatok úgy, hogy nem vagyok kamera előtt. Igaz, hogy eddig főleg olyan filmek producere voltam, amelyekben játszottam is, de az a célom, hogy egyre több olyat készítsek, amelyekben nem szerepelek.

- Ez testhezállóbb szerepkör lenne?

- Számomra igen. Nem kell részt vennem a promócióban...

- Szóval nem kell ezt csinálnod, amit most.

- Hát igen, bár így külföldön nem esik annyira nehezemre. Nem annyira személyes a dolog, mert itt nem ismer senki személyesen. Amikor az emberek kezdenek jobban megismerni, akkor problematikussá válhat az ügy.

- A rendezés is érdekel?

- Megpróbálkoztam vele, rendeztem két rövidfilmet, de rájöttem, hogy nem nekem való. A filmkészítés túl hosszú folyamat, én pedig türelmetlen vagyok. Jobban szeretek belekapni ebbe is, abba is, inkább sprinter vagyok, mint hosszútávfutó. Nagyon gyorsan tudok futni, de utána pihennem kell, aztán elkap egy új energia, és belevágok valami másba. Szerintem én így tudom igazán hasznosítani magamat.

- Van álomszereped, amit nagyon szeretnél eljátszani?

- Sajnos nincs ilyen. Amikor szerepajánlatokat kapok, azt keresem, hogy mi az, amit nem tudok visszautasítani. Ha úgy érzem, hogy nemet tudok mondani egy szerepre, hogy nem érzem úgy, hogy elszalasztok valami fontosat, ha nem csinálom meg, akkor nem szabad elvállalnom. Nem vagyok valami szorgalmas. Imádok nem dolgozni.

- Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?

- Utazom, magammal viszem a családomat vagy a barátaimat. Vannak más szenvedélyeim is, amelyeknek hódolok, és szeretek eltűnni szem elől.

- Mik ezek a szenvedélyek?

- Négy éve szörfölök, ahhoz sok időre és gyakorlásra van szükség. Járom a világot olyan emberekkel, akik ugyanazokat a dolgokat szeretik csinálni, amiket én. Olvasok, mert máskor arra nincs időm. Nem értem, hogy mások hogyan képesek arra, hogy sorban gyártsák a filmeket. Két filmet még el lehet vállalni egymás után, de hármat, négyet, ötöt...? Szerintem az nem tesz jót az embernek, bele lehet őrülni. És ha valaki mindig dolgozik, akkor egyáltalán mi értelme van a munkájának? Fontos, hogy ne dolgozzon mindig az ember, hogy ne veszítse el a lelkesedését. Nagyon fontos, hogy jól válasszak. A legrosszabb dolog az, ha unatkozom a forgatás alatt, akkor a közönség is unatkozni fog, amikor megnézik a filmemet.

- És amikor egy ideje már nem dolgozol, akkor egyszer csak feltámad benned a vágy, hogy újra kamera elé állj?

- Igen, de nem érzek bűntudatot akkor sem, ha nem dolgozom. És persze akkor sem, ha sokat dolgozom. Igyekszem levetkőzni a bűntudatot, amit az iskolában megpróbáltak belém nevelni.

- Hollywooddal kapcsolatban vannak terveid? Esetleg olyan rendezők, akikkel szívesen dolgoznál?

- Sok rendező van, akivel nagyon szívesen dolgoznék, de nincsenek terveim.

- Ha mégis említened kéne néhányat?...

- Oliver Stone, David Fincher, Darren Aronofsky. Sokan vannak, sok különböző, tehetséges rendező van Amerikában. Én nem úgy működöm, hogy kitalálom, hogy ezt a szerepet szeretném, vagy ezzel a rendezővel akarok dolgozni, jobban szeretem a meglepetéseket. A színész egy dologgal rendelkezik: a választás lehetőségével. Megkeresik ajánlatokkal, és igent vagy nemet mondhat, eddig terjed a hatalma.

- De azt tudod, hogy melyik irányra szeretnél jobban koncentrálni, a franciaországi munkára vagy Hollywoodra?

- Számomra az lenne az ideális, ha olyan francia filmeket készíthetnék, amelyek eljutnak a világon mindenhova. Ezen dolgozom jelenleg is. Nem fogok Hollywoodban élni, az nem nekem való. Annyit tudok, hogy mostanában nem vállalok majd rosszfiú szerepet amerikai filmben, abból most már ideje lesz visszavenni egy kicsit. De persze, ha kapnék egy hihetetlenül jó szerepajánlatot egy csodás rendezővel, és történetesen rosszfiút kéne alakítanom, biztos elvállalnám.