A manófejű Amélie és más Jeunet-mesék

Vágólapra másolva!
Noha csak heten voltak rá kíváncsiak azon a vetítésen (bár a bemutató hetén volt, igaz, délután), és nehéz érvelni az ellen, aki hosszúnak, vontatottnak találja, mégis elragadó alkotás a Hosszú jegyesség, Jean-Pierre Jeunet eddigi legérzelmesebb nagyjátékfilmje. Pedig a francia rendező mindig bájos történeteket mesél - vagy inkább fest, hiszen filmjeinek a vizualitás a legjellemzőbb karakterjegye.
Vágólapra másolva!

Ráadásul megalkuvás nélkül, a filmjei fent említett alapmotívumainak teljes arzenáljával tette.

Forrás: InterCom
Sigourney Weaver és Winona Ryder az Alien 4-ben

A "sérültek". A Disability Films a Hosszú jegyesség mellett három Jeunet-filmet sorol fel, amelyben fontos szerep jut az akadályoztatásnak. Az Elveszett gyerekek városá-ban Krank csapata genetikai kísérletezés eredménye (és ugye, minden klónt Pinon játszik), és mind sérültek valahol, de a leghátrányosabb Krank helyzete, akinek nincsenek álmai (és ezért rabol el gyermekeket). Amélie egy szomszédját Üvegembernek hívják, mert csontjai olyan törékenyek, hogy az utcára sem mehet le, és a filmben egy vak is feltűnik, akit Amélie fene gyorsan vonszol át az utcán. Az Alien 4 ijesztően messzire megy a sikertelen klónozás témájában, és Pinon egy tolószékhez láncolt technikus alakít, akinek helyzete számos vicces jelenet kiindulópontja a filmben (Perlman karaktere például egy kést hajít a lábába, tudván, hogy nem érzi meg).

Forrás: [origo]Forrás: [origo]
DelicatessenElveszett gyerekek városa

Honnan ez a vonzódás sérült karakterek iránt? Sajnos, nem tudjuk. De Tautou elmondta egy interjúban, hogy Mathilde állapotának megismerésében "Jean-Pierre egy hasonló helyzetben lévő barátja is segített, tőle tudom, hogyan kell járnia, lépcsőt másznia, fordulnia egy sánta embernek". A nőismerős kiléte nem ismert, de úgy sejthető, önéletrajzi ihletése lehet ennek a motívumnak is, akárcsak az árvaságnak.

Forrás: InterCom
Sigourney Weaver és Ron Perlman az Alien 4-ben

Egyedül van szegény Ripley hadnagy is, senkije, sehol, különösen, hogy már meghalt. És most klónozzák. És lehetőséget kap, hogy megtalálja a családját. Igazi, Jeunet-nek való sztori. A furcsa, torz, rögeszmés figurákhoz való rajongását Jeunet a tobzódásig kiélhette első és eddig egyetlen felkérésre készült filmjében, az Alien-sorozat negyedik részében. Nem ment egyedül Amerikába: Caro mint művészeti tanácsadó követte, de ott volt Pinon és Perlman, Pitof, Khondji és a vágó Hervé Schneid is. Minden Alien különleges valamiképp, de az övé egész unikális azért, mert volt mersze szemléletet változtatni. Úgy mondani el az immár ember-űrlény Ripley hazatalálását, mint egy sötét, de mégis varázslatos mesét a jóságról, a reményről és az összetartozásról. És épp ezért jöttek ki tömegével csalódottan a horrorra jegyet váltott macsók, akiket kiborított az "anyuci"- és a "féltesó"-jelenet.

Másodszor azonban Jeunet nem mondott igent: az ötödik Harry Pottert ajánlották neki (A Főnix rendje, 2007-ben jön ki), de valószínűleg nem találta elég fantáziadúsnak. És feltehetően van még elég ötlete neki magának is.

Mézes Csaba