Szégyentelen szoknyapecérek

A nemek harcáról soha senki sem állította, hogy tisztességes játszma lenne, különösen olyan résztvevőkkel, mint a már a hazai mozikat is meghódító Alfie. Tízes listánk első helyét mégsem ő foglalja el, hiszen a filmvilág szolgál jó pár elrettentő példával a gyanútlan hölgyek számára. A következő szoknyapecérektől (és imitátoraiktól) óva intjük kedves olvasóinkat, mert az ő esetükben szó sem lehet a szülőknek bemutatásról és közös lakáshitelről.

2. Alfie (Michael Caine, Jude Law - Alfie, 1966, 2004)
Az új változatban a hatvanas évek realista Londonjából a brit pernahajdert áthelyezték a csillogó-villogó karácsonyi hangulatú New Yorkba, a nem éppen tipikus szívtipró külsejű Michael Caine helyett pedig biztosra mentek a hibátlan Jude Law-val.

Az igazi hímsoviniszta trükköt viszont a rendező, Charles Shyer követi el, hiszen egy percig sem ítéli el főhősét, sőt afelé irányítja a filmet, hogy a végére minden hölgynéző elérzékenyülve arra vágyjon, hogy ő vigasztalja meg a szegény, elhagyott szoknyavadászt. Az új Alfie képi világa egyébként a sekélyes férfimagazinok ideáljainak megelevenedése, de aki nem veszi túl komolyan, az jól fog szórakozni. Ez magára Alfie-ra duplán igaz.
Felszedőduma: "Szeretnél inkább az első ülésre ülni?"

* * *

1. Valmont (John Malkovich - Veszedelmes viszonyok, 1988)
A 18. századi szerelmi intrikák szövevényében nincsenek nyertesek, a szálakat pedig két kíméletlen személyiség mozgatja: Mertuil márkiné (Glenn Close tökéletes alakítása) és Valmont vikomt. A levélregény három másik adaptációjának Valmont-jai (Gérard Philipe, Colin Firth, Ryan Philippe) nyomába sem érhetnek Malkovich gátlástalan kujonjának, akinek motivációit hosszú tanulmányok fejtegetik.

A szerelem, a bosszú, a hiúság vagy az unalom csak néhány a lehetséges értelmezések közül, mindenesetre listánk első helyezettje a történet sokkoló végkifejletében bebizonyítja, hogy képes hűséges maradni... a saját hírnevéhez.
Felszedőduma: "Nem vagyok a magam ura."

Onozó Róbert