Oscar-visszaszámlálás indul

Vágólapra másolva!
Tavaly ilyenkor izgatottan várta a filmvilág, hogy visszatérjen a Király, és az Amerikai Filmakadémia is letudja tartozását a grandiózus A Gyűrűk Ura-trilógiával szemben. Hasonló leosztott lapok és egyértelmű éllovasok nélkül indul az idei filmes díjkiosztószezon, hetente újabb és újabb kitüntetésekkel egészen 2005. február 27-ig.  Támad a szőkített makedón vezér ír akcentussal, kísért még Jézus Krisztus, a szupersztár, Szabó István pedig ezúttal nem Magyarországnak, hanem Annette Beningnek hozhat dicsőséget. Lássuk az idei díjakért esedező felhozatalt!
Vágólapra másolva!

Martin Scorsese (The Aviator)
Most már aztán tényleg oda az Oscart szerencsétlen Scorsesenek! - kiabál Hollywood egyik fele évek óta, emlékeztetve arra, hogy az italoamerikai mester kénytelen volt rezzenéstelen arccal végignézni, ahogy a Dühöngő bika elől Robert Redford (Átlagemberek), a Nagymenők elől pedig Kevin Costner (Farkasokkal táncoló) happolta el a rendezői Oscart. Két évvel ezelőtt Harvey Weinstein, a Miramax stúdió feje úgy döntött, hogy ennek ideje véget vetni, és gőzerővel kampányolt a New York bandái-val, amely óriási visszatetszést keltett, porig alázta Scorseset és hatalmas meglepetésként az amerikai igazságszolgáltatás elől elmenekült Roman Polanski kezébe repítette a szobrot. Valljuk be, a New York bandái-ért hiba is lett volna Scorseset díjazni, de ha a The Aviator olyan jó, mint amilyennek kinéz, akkor idén nem ismétlődhet meg a mellőzés.

Mike Nichols (Lépj közel!)
Nichols minden elképzelhető televíziós díjat begyűjtött az Angyalok Amerikában rendezéséért, mozifilmért pedig már négy ízben jelölték legjobb rendezőnek. 37 évvel a Diploma előtt szobrocskája után újra a legfőbb esélyesek között köszönthetjük majd.

Marc Forster (Én, Pán Péter)
A fiatal, svájci származású rendező már hozzásegítette Halle Berryt egy Oscarhoz a Szörnyek keringője című érzékeny és visszafogott drámával, az Én, Pán Péter-rel pedig bizonyítja, hogy Pán Péter története nem feltétlenül Spielberg felségterülete.

Clint Eastwood (Million Dollar Baby)
A legutóbbi híradások már arról szólnak, hogy idén a két nagy öreg, Eastwood és Scorsese párharca várható, amelyben egyértelműen a baltaarcú színész-rendező ellen szól, hogy őt már díjazta az Akadémia a Nincs bocsánat-ért. Nem lehetetlen azonban, hogy az elszánt női boxoló és edzőjének története végül minden díjat besöpörjön.

Az ötödik helyre szinte minden évben bekerül egy kakukktojás külföldi, lehetőleg spanyol ajkú rendező. A motoros naplója megosztotta a közönséget és a kritikusokat is, de a megfelelő érzelmi húrokat pengeti, nem indulhat a külföldi filmek mezőnyében, életrajzi film és szépek a tájak is, ez elég lehet egy jelölésre Walter Salles, brazil rendezőnek, aki legutóbb a Központi pályaudvar-ral is leakasztott jó pár díjat és jelölést. Ugyanebből a sémából kiindulva bármelyik film rendezője bekerülhet, amelyik a legjobb film díjáért is versenyez, hiszen a két kategória rendre 80%-os egyezést mutat.

Paul Giamatti, Thomas Haden Church és Alexander Payne a Sideways forgatásán

A Sideways még temérdek független filmes díjat és végül Oscar-jelölést hozhat Alexander Payne-nek és Jean-Pierre Jeunet első világháborús eposza (szintén nem indul a külföldi filmek között), a Hosszú jegyesség is meghódíthatja mindkét kategóriát. Önállóan is van esélye a velencei nagydíjas Mike Leigh-nek (Vera Drake), a minden filmjével díjesőben fürdő Almodovárnak (Rossz nevelés), sőt a legjobb film kategóriánál sokkal inkább Michael Moore-nak (Fahrenheit 9/11) is.

Tippünk a befutóra: Martin Scorsese (The Aviator)