M. Night Shyamalan: "Mindig is vonzott a természetfeletti"

A misztikus thriller műfajának legmenőbb alkotója ma Hollywoodban. Pontosabban Philadelphiában, ahol él. Távol az álomgyártól - rémálmokat gyárt. Tökéletes amerikai angollal, könnyed gesztusokkal magyarázza filmjeit. Távolról sem emlékeztet művei látomások vagy sejtelmek által gyötört, zaklatott szereplőire. Csak egy valamiben: ő is hisz a természetfelettiben. Szelíd, mégis állhatatos bizonyossággal hirdeti, hogy jóval több van annál, mint amit látunk. Látásmódjáról és meghatározó stílusjegyeiről a San Sebastián-i nemzetközi filmfesztiválon mesélt, ahova legújabb filmjét, A falut jött el bemutatni. 

- Nem fél attól, hogy a filmjei egységes hangvétele és tematikája miatt a neve egyfajta branddé, márkanévvé válik, és előítéleteket gerjeszt - más szóval túl kiszámíthatóvá válik, hogy a néző mit kap, ha Shyamalan-filmre ül be a moziba?

- Minden mozimat úgy közelítem meg, mintha először készítenék filmet. Úgy ülök le írni, mintha soha nem írtam volna semmit korábban. Ezt a filmet úgy hoztam létre, mint egy festő: csak arra ügyeltem, hogy elkészüljek a következő jelenettel, és kirakjam a falra, mint a festő a képét. Bárki bármit mond, én csak festek, és az érdekel, hogy a falon láthassam a művem. A mozi persze jóval bonyolultabb dolog, mint egy festmény. A filmek mindig egy kulturális közegbe ágyazódnak bele, és olykor olyan nagy hatást fejtenek ki, hogy a (film)nyelv részévé válnak.

- Mint a Hatodik érzék befejezése?

- Tudja, elgondolkodtam azon, mi lenne, ha levenném a nevem A falu-ról, hogy minél kevesebben tudják, hogy én készítettem. De igazából megtisztelőnek érzem, hogy köztem és a közönség közt intenzív kapcsolat alakul ki. És én azon vagyok, hogy jó randikat hozzak össze a közönséggel a jövőben. Tudom, hogy a nézők sokkal felkészültebben jönnek ma már a filmekre, mint a Hatodik érzék idején. Ez bizonyos mértékig szomorú, de tisztában kell lennem vele. Mégis, nagyon nem lennék kibékülve azzal, ha meg kellene változtatnom azt, ahogyan látom a világot és ahogyan kifejezem azt. A filmjeim ettől még lehetnek különbözőek. A Jelek például egy nagyon következetes sztori. Az egy egyenes film volt, meglepő befejezés nélkül. A falu sztorija úgy "ült" számomra, hogy egy karakter szemszögéből és egy csoport szemszögéből legyen elmesélve. És már a film közepe táján rájövünk a rejtélyre. A következő filmem alapötlete egyébként egészen eltérő.

Haley Joel Osment a Hatodik érzék egyik jelenetében

- Indiai származású. Nem merített ihletet a filmbéli falu megalkotásához az indiai falvakból? Ismeri a szülei anyanyelvét?

- Nem is igazán hallottam őket az anyanyelvükön beszélni, azt leszámítva, ha rám kiabáltak, hogy "elég, ezt azonnal hagyd abba, vagy kapsz egy pofont!" Már jó öt-hat éve nem jártam Indiában, alig várom, hogy ismét eljussak oda. Őszintén szólva, van egy regény, Egy kalóz élete a címe, ami ott játszódik, és remélem, hogy egy napon megrendezhetem majd.

- A családja, a szülei mit gondolnak a filmjeiről? Milyen volt a gyermekkora?

- Az életem eléggé átlagosan alakult: gyerekként egy rakás barátom volt, a szüleim imádnivalóak, mindig rendesen megcsináltam a házifeladatot, jól teljesítettem az iskolában, rendesen megittam a tejet reggelire, korán keltem, sosem késtem el sehonnan, minden szuper volt. Sose történt semmi különös. Kész unalom, nem?! Néha akadt egy-két apróbb nehézség, de még ezek is csak jelentéktelen dolgok. Ha szörnyűséges életem lett volna, valószínűleg nem ilyen filmek rendezőjeként ülnék most itt. Érdekes elképzelni, mi lett volna, ha minden rossz irányba fordul... Szerintem minél simább és hétköznapibb az ember élete, annál inkább beindul a fantáziája. Az anyám élő példa rá. Nemrég készült egy leleplező áldokumentumfilm rólam A falu forgatásán. Arról szólt, hogy én valójában a természetfelettivel állok közvetlen kapcsolatban, és a stáb összes tagja falaz nekem, őrzi-védi a titkomat. Amikor anyám megnézte, egészen lázba jött. "Miért nem szóltál erről, én is szerepelhettem volna benne, előadhattam volna, hogyan fedeztem fel a titkodat." Tele volt ötletekkel. Ami a családot illeti, amikor az unokatestvéreim elhozzák a barátaikat, azok mindig azt kérdezik tőlük: "Tényleg olyan furcsa pasi ez a Night?" Remegnek, izgatottak, félnek, nem tudják, mire számítsanak.

Kriston László
filmhu