Ismeretlen Oscar-esélyesek

A jövő hónapban megrendezésre kerülő Oscar-gála lehetséges főszereplőit már ismerjük, hiszen ők a már kihirdetett Arany Glóbusz-jelöltek és a különböző amerikai céhek és kritikusok favoritjai is egyben. Az elmúlt év amerikai filmtermésében azonban megtalálhatók olyan alkotások is, melyeket a szakma szintén a nagy esélyesek között tart számon, Magyarországon azonban egyelőre ismeretlenek.

A tavalyi év áttörést hozott a dokumentumfilmesek szempontjából, hiszen Michael Moore Kóla, puska, sültkrumpli című alkotása hosszú idő óta az első olyan dokumentumfilm volt, melyet nagy sikerrel játszottak a mozik szerte a világon. 2003-ban ezért nagyobb figyelmet kaptak a frissen elkészült dokumentumalkotások, melyek a jelenleg is zajló Sundance filmfesztivál főszereplőivé is váltak.

A Capturing the Friedmans című mű azonban még a tavalyi Sundance-en debütált, ahol elnyerte a zsűri nagydíját, így a februári Oscar-gála egyik nagy esélyesének tartják. A film a Friedman család életét tárja fel, melyet kezdetben példásnak és harmonikusnak látott a környezete (Arnold Friedman a helyi iskola tudomány-tanára volt, három fia pedig jóképű, népszerű és kiegyensúlyozott), mígnem 1987-ben kiderült, hogy az édesapa és legkisebb fia, a 19 éves Jesse házuk dolgozószobájában számtalan gyermekpornó-felvételt rejtegetett, és környékbeli srácokat molesztált.

Az ügy hatalmas botrányt kavart, újságok cikkeztek róla, sértettek és szomszédok nyilatkoztak, az azonban sosem derült ki egyértelműen, hogy mennyi igaz a vádakból. A rendőrség és az érintettek ellentmondásos viselkedése egy rendkívül bonyolult esetet mutat be, melynek bizarr voltára ráerősít az egyik fiú, David akciója is, aki a letartóztatástól kezdve az ítéletig mindent videóra vett. Így a család belső életébe olyan intim bepillantást nyerhet a néző, melyet csak egy bennfentes közvetíthet.

Jesse és Arnold Friedman letartóztatásukkor

A felkavaró felvételek és a dokumentumfilm rendezője, Andrew Jarecki által forgatott jelenetek erénye, hogy nem sugallnak semmiféle "igazságot", nem terelik a néző ítéletét semmilyen irányba. Mikor a bemutatót követően egy újságíró megkérdezte Jareckit, hogy szerinte Arnold és Jesse Friedman bűnös-e az ellenük felhozott vádakban, azt válaszolta: "magam sem tudom". A film egy olyan történetet tár a néző elé, melynek kiderítethetetlen az igazsága.

A 2003-as év másik elismert dokumentumfilmje A háború ködében, mely a Kennedy- és Johnson-adminisztráció védelmi miniszteréről, Robert S. McNamaráról és történelmi jelentőségű tevékenységéről szól. A film gyakorlatilag McNamara visszaemlékezéseit rögzíti archív felvétlekkel dúsítva, ezek együttes hatása azonban alapvető kérdéseket szül a nézőben a háború jelenségével kapcsolatban. (A filmet a Titanic filmfesztivál közönsége láthatta Magyarországon.)

Mindkét dokumentumfilm azzal aratta sikerét, hogy finom árnyalatokkal festette meg témáját, és nem erőszakolt egy mondanivalót a nézőre. (Michael Moore Oscar-díjas munkája ezzel szemben erőteljesen irányította a közönség gondolkodását, és a dokumentumfilmezés egy másik válfaját képviselte.)

Természetesen egy év leforgása alatt jóval több figyelemre méltó alkotás és egyéni teljesítmény születik a filmvilágban, mint ahány elfér egy Oscar-kategóriában. A hollywoodi külföldi tudósítók által alapított Arany Glóbusz például épp ezért jóval több és differenciáltabb kategóriában oszt díjat, hogy a lehető legtöbb teljesítményt honorálja. Az Oscar-gálát szinte minden évben hosszú vita és csalódottság követi, mégis egyértelműen a világ legrangosabb filmes eseménye.

Gyárfás Dóra