Terror a házban, táncos a szívben

John Malkovich első rendezése megrendítően reális és megejtően érzéki - ambivalens élménnyel ajándékozza meg a közönségét. A terrorizmus természetét éppoly szenvedéllyel kutatja és éppoly kegyetlenül ábrázolja, mint ahogy egy tökéletes szerelem tragédiáját, és szereplői lelki életét. A Táncos a házban január 22-étől Magyarországon is hódít.

John Malkovich kétségkívül Amerika egyik legjobb filmszínésze, aki a rendezést a Táncos a házban filmadaptációjával próbálta ki először. Eddigi alakításaiból kiderült, hogy intellektuális képességei meggyőzőek, ez azonban még nem feltétlenül jelentené, hogy mindez a rendezői kihívásokhoz is elég. A filmet látva kijelenthetjük: Malkovich tud rendezni, volt víziója a történetről, és meg is tudta valósítani. A Táncos a házban lassan építkezik, mégis dinamikus, nyomasztóan valósághű, és éteri szépséggel ajándékoz meg - vagyis komplex élményt nyújt a nézőnek.

Javier Bardem és Laura Morante

Malkovich érdemei mindenekelőtt a szereposztásban tükröződnek. Augustín Rejas szerepét a spanyol film "nagyágyújára", Javier Bardemre bízta, aki már számtalan alkotásban (többek között a Lábad között, a Sonka, sonka, az Eleven hús és a Mielőtt leszáll az éj című filmekben) bizonyította karizmáját, érzékenységét. Bardem ezúttal is lenyűgöző alakítást nyújt.

Bár a női főszereplőnek, Laura Moranténak jóval kevesebb a lehetősége a balett tanárnő figurájának kiteljesítésére, mégis egyenrangú partnere Bardemnek. Szerelmük lassan bontakozik ki a vásznon, azt mégis gyorsan eléri, hogy a néző szívesebben lássa őket együtt, mint a főhőst felesége társaságában.

John Malkovich rendező a Táncos a házban forgatásán

Hasonlóan árnyalt viszonyokat és karaktereket fedezhetünk fel az epizódszereplők ábrázolásában, így a rendőrkapitány figurájában, akit Oliver Cotton alakít, egy fiatal rendőrnő alakjában, akit jóformán szavak nélkül jelenít meg Elvira Mínguez, és egy izgága fiatal rendőr figurájában, akit Juan Diego Botto játszik. Ő mondja ki a film egyik fontos mondatát is: "Azt hittük, hogy rettegett terroristavezér, pedig csak egy kövér fickó kardigánban."

A Táncos a házban fontos film, fontos, hogy sokan lássák. Ha azt nem is mutatja meg, hogy egyes emberek hogyan képesek tömegeket rávenni arra, hogy életüket áldozzák egy ideológia nevében, azt sikeresen eléri, hogy a problémára halálos komolysággal tekintsünk - és ne intézzük el egy legyintéssel, mintha távol állna tőlünk. De talán még ennél is közelebb férkőzik hozzánk az a szerelem, mely a film utolsó másodperceiben Javier Bardem tekintetében csodálatos, fájdalmas táncot lejt.

Gyárfás Dóra