Johnny Depp, a kívülálló

Johnny Depp az örök lázadó figuráját jelképezi Hollywoodban, amit egy régi kollégája így egészített ki: "az ok nélkül is lázadó". Mi más lehetett volna erre Depp reakciója, ha nem az, hogy szembeszállt a skatulyával? Ő inkább az örök kívülálló szerepkörében fürdik.

Az otthonról Deppnek sokáig semmi fogalma nem volt. Mérnök apja, pincérnő édesanyja és három testvére állandóan úton volt, folyton költöztek. A kis Johnny ezért már korán úgy érezte, sehová sem tartozik. "Gyerekkoromban sokat voltam egyedül, mert a családunk vagy százszor költözött új helyre. Na jó, kicsit túloztam, de tényleg legalább 20-30-szor. Ezért aztán kialakult bennem az a meggyőződés, hogy örökké kívülálló vagyok. Később ilyen figurákat játszottam a filmekben is."

Cry-Baby

A filmeket azonban megelőzte egy másik önkifejezési mód: a zene. Depp 10 éves korában kapott édesanyjától egy gitárt, és azontúl csakis a zenélés érdekelte. 17 évesen abbahagyta a középiskolát, és úgy döntött, együttesével karriert csinál. A The Kids nevű banda helyi szinten el is könyvelt kisebb sikereket, amikor azonban Los Angelesbe költöztek, hamar kiderült, hogy a hatalmas versenyben nem állják meg a helyüket.

"Az egész egy tévedés volt. Tiszta hülyék voltunk. 1983-ban költöztem Floridából Los Angelesbe, alig 20 éves koromban. Nagy dolognak számított ez akkor, pedig alig tudtunk megélni. A banda tagjai átlagban heti 25 dollárt kerestek különféle melókkal. Ez egy idő után felnyitja az ember szemét. Egész kretén munkákat vállaltunk. Én például töltőtollat árultam telefonon keresztül - persze nem sok sikerrel. Lassan teljesen legatyásodtam. Emlékszem, épp egy jelentkezési lapot töltöttem ki valami munkára, amikor Nic - egy régi haverom - azt mondta, hogy szeretne bemutatni az ügynökének."

Tim Burton, Vincent Price és Johnny Depp az Ollókezű Edward forgatásán

Nic nem más volt, mint Nicolas Cage, akit Lori Ann Allison mutatott be Deppnek. Allison (aki sminkesként dolgozott) még Floridából követte Deppet, mint a fiú első szerelme. 5 évvel volt idősebb nála, de úgy érezték, a szerelem örökké tart majd, ezért össze is házasodtak. Két év után elváltak útjaik, nem sokkal azután, hogy Depp Nicolas Cage jóvoltából új karrierbe kezdett.

"Szóval azt gondoltam: 'Miért is ne? Mindegy, csak valahogy pénzt kell szereznem.' Nic ügynöke elküldött egy válogatásra, amin Wes Craven keresett szereplőket a filmjéhez. Valami csoda folytán nekem adta az egyik szerepet. Így kerültem a Rémálom az Elm utcában című filmbe. Egy rakás pénzt adtak érte: 1200 dollárt hetente. Akkoriban ez olyan nagy összegnek számított, hogy fel sem tudtam fogni. Emlékszem, felhívtam anyámat, hogy elújságoljam neki, milyen jól keresek. Annyit mondtam neki, hogy marhára megfizetnek valamiért, amit még öröm is csinálni. Anyám pedig aggódva kérdezte, hogy mégis milyen film ez. Én meg azt feleltem: 'Bízz bennem, Anya!' Megmondtam, hogy horrorról van szó, és ettől kicsit megnyugodott. Alig tért magához attól, hogy heti 25 dollár után hirtelen 1200 dolcsi lapul a zsebemben."

Ekkor azonban még semmi egyebet nem jelentett számára a színészet, mint pénzt, sok pénzt. Két évvel később eszmélt rá, hogy talán hivatássá is válhat. "Azt hiszem, 1986 márciusában történt, amikor kábé 30 sráccal együtt a Fülöp-szigetekre utaztam, hogy leforgassuk a Szakasz című filmet. Akkoriban esett le nekem, hogy rajta vagyok egy úton, és végig kellene mennem rajta. Mintha megadtam volna magam a sorsnak, azt mondtam magamnak: 'Azt hiszem, most már édemes lenne komolyan megpróbálni színésszé válni.' És úgy tűnt, menni fog."