London-Babilon

Filmezni szeretnél, de nem úgy, ahogy a magyar filmesek? Megtanulnád a szakmát, de úgy érzed, itthon nincs kitől? Vagy ők érzik úgy, hogy nem téged akarnak tanítani? Nem csak ezekben a keretekben lehet gondolkodni. Két fiatal filmes, Goda Krisztina (Csak szex és más semmi, Szabadság, szerelem) és Pater Sparrow elmesélik, hogyan lettek filmrendezők Londonban.

Mindketten azt tapasztalták, hogy az iskola diákjai között kisebbségben vannak a britek. Rengeteg külföldi érkezik Londonba, hogy ott próbálja ki magát. "A rendező szakosok között összesen két angol hallgató volt, rajtuk kívül egy egyiptomi, egy japán, egy görög, és személyemben egy magyar" - emlékszik Goda. "Zömében húsz és harminc év közöttiek, én voltam a legfiatalabb. Az angol nyelv természetesen adott volt mindenkinél." Hasonlóan vegyes társaságban tanult Pater Sparrow is: "Kicsit internátus hangulata van az egésznek, mert kevesebb az angol, mint a külföldi, és az épület is nagyon lepattant. A magyar Filmművészeti ehhez képest egy elit munkásszálló."

Goda Krisztina a Szabadság, szerelem forgatásán

Lepattant vagy sem, mindkét iskola azzal hirdeti magát a honlapján, hogy a legújabb, legjobb technikát nyújtó intézmény. Mert mindkettőben már a kezdetektől filmet forgatnak a diákok. Persze, nem teljesen ugyanúgy. "Három hónap alatt rájöttem, hogy az egész filmgyártás túl van misztifikálva itthon" - vallja be Sparrow. "Pont ami az egyszerűbb benne - a technikai része -, az itthon titkosított, úgy csinálnak, mintha ezt az 'ördöngősséget' csak kiváltságosok érthetnék meg. A gondolkodás részét viszont leegyszerűsítik, noha ezen múlik minden."

A London Film Schoolban az első operatőri órán "lelepleztek" egy kamerát: megmutatták, milyen részekből áll, hogyan működik. "Ugyan az iskolában egy kicsit untam, hogy mindent módszeresen tanítottak, a sorrendet például szigorúan betartatták, mondjuk abban, hogy hogyan kell egy kamerát összerakni. Noha ma már nem nekem kell a filmet befűzni, nem árt, hogy tudom, hogyan kell. Szóval ma már helyesnek tartom, hogy ezt így belénk nevelték, és nem engedtek belőle."

Goda Krisztáéknál - ahol már az első perctől speciálódnak a diákok - más volt a fontos. "Nálunk minden év végén készült egy filmre forgatott kisjátékfilm. Mivel az iskola egy régi filmstúdió területén lett kialakítva, rendelkezett műteremmel, kamerákkal, lámparaktárral, vágóasztalokkal, keverővel és átíróval. Az alapok tehát megvoltak, a kisfilmeket pedig az angol állami támogatásból finanszírozták" - meséli. "Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy mindenki el tudjon helyezkedni később, ezért az iskola a bizonyos fokig imitálta a szakmát. Ez azt jelentette, hogy a forgatókönyveinket egy külsősökből álló filmes bizottság bírálta el és csak akkor kaptunk pénzt vizsgafilmre, ha a munkáinkat megfelelő színvonalúnak találták."

Az NFTS hansúlyt fektetett arra is, hogy a különböző műfajokat elsajátítsák a diákjai. "Készítettünk riportfilmet, tévéjátékot, filmre forgatott vizsgafilmeket, és számos előadáson, rendezői és színészi gyakorlaton vettünk részt" - emlékszik vissza Kriszta.

De az LFS-ben is rengeteg a lehetőség. "Minden szemeszter egyre nehezebb filmes feladatot takar, egyre nagyobb stábbal, viszont egyre kevesebb filmmel. Elsőben még fejenként 3-4 filmet csináltunk egy szemeszter alatt - már az első hónap után 4-5 fős stábokkal forgattunk 16 mm-es filmre -, később pedig egyre hosszabb munkákat forgatunk 35 mm-re. Vagyis azt a pénzt, amit mi tandíjként befizettünk, teljes mértékben ránk költötték. 2 stúdió volt a suliban, 2 mozi, és Európában egyedül itt használnak Panavision kamerákat."

Persze mindkét intézmény ismert tanárokkal és diákokkal hirdeti magát, de a két magyar rendező egyetértett abban, hogy azoktól tanult a legtöbbet, akiknek korábban nem ismerte a munkáit."A tanáraink zöme gyakorló filmes alkotó volt, és gyakran hívtak meg vendégelőadókat is. Ezek között előfordultak celebritások (Richard Gere, John Malkovich ) és kevésbé ismert, de tapasztalt filmesek is" - mondja Goda Kriszta. "Rám Udayan Prasad és Ian Sellar rendezők voltak a legnagyobb hatással, mert rengeteg bátorítást kaptam tőlük. Nem ők voltak a legsikeresebb filmesek, akik megfordultak az iskolában, mégis sokat lehetett tőlük tanulni. Arra bíztattak, hogy találjuk meg a saját hangunkat és ha ez nem hasonlított az övékre, azt is elfogadták."

Pater Sparrow Mike Leigh-vel találkozott nap mint nap, aki az LFS elnöke. "Tanít is, és a nevét is adja az iskolához, ez egyfajta garanciát jelent a minőségre. Tanítottak ismert nevek is mint Tak Fujimoto (A bárányok hallgatnak) operatőr, aki nagyon szerény és segítőkész volt, de nekem azok a tanárok jelentették a legtöbbet, akik a szakmán kívül nem igazán ismertek. Péntek esténként pedig filmvetítést tartottak a suliban, amihez vendéget is hívtak. Egyszer például a Gladiátor-t vetítették, és utána Ridley Scott tartott előadást, de arról én sajnos lecsúsztam."