Békesi László

Mit várhatunk egy modern államtól - és mibe kerül ez nekünk?Gazdaságpolitika és államháztartás a 21. század elején

V. 6. A fiskális, monetáris és jövedelempolitika kapcsolata, harmóniája

A gazdaságirányítás egyik alapkövetelménye a gazdaságpolitika végrehajtását szolgáló három nagy eszközrendszer összehangolása, harmonikus, egymásra épülő működtetése. A modern államok gazdaságirányítási gyakorlata nem követheti el azt a hibát, hogy ellentétes célokat szolgál a fiskális és monetáris politika, illetve az állam által befolyásolható jövedelempolitika megvalósítása. Ahol a kívánatos harmónia felborul, sérülnek az elérni kívánt gazdaságpolitikai célok, romlik az irányítás hatékonysága. A legfontosabb tapasztalat, hogy ellentétes hatást kiváltó gyakorlat esetén az egyes eszközrendszerek torzítják a gazdasági folyamatokat, irreális feladatok teljesítésére kényszerítenek egy-egy irányítási elemet. Legtipikusabb példa a laza fiskális és expanzív jövedelempolitika versus szigorú monetáris politika közötti ellentét káros hatása. Sok ország tapasztalata igazolja - sajnos Magyarországé is - hogy a túlköltekező államháztartás és a termelékenység növekedésétől elszakított jövedelem- és bérpolitika alkalmazása esetén a monetáris politika eszközeivel lehetetlen eredményesen küzdeni az infláció vagy az egyensúlyi pozíciók romlása ellen. Ez a gyakorlat már középtávon is csak a versenyképesség romlásához, a befektetések, valamint a gazdasági teljesítmények csökkenéséhez vezethet.

Általános, már-már törvényszerű követelmény, hogy a jól felépített, feszes fiskális politikát egészítse ki rugalmas, az inflációs nyomást csökkentő vagy alacsony szinten tartó, a konjunktúra változásaira időben és érzékenyen reagáló monetáris politika.

Az állami vagy korporatív (megegyezéses) jövedelempolitika aranyszabálya is világosan felírható: a reálbér-növekedés dinamikája ne haladja meg a termelékenységnövekedés mértékét, a hazai végső fogyasztás bővülése pedig némileg szerényebb mértékű legyen, mint a gazdasági növekedés.