Csak repülni nem tud - Audi A8 menetpróba

Tegyük fel, hogy egy űrből érkező aszteroida tragikus hirtelenséggel véget vet az emberi faj jelenlegi ténykedésének, amelynek nyomait egy másik civilizáció régészei ássák elő jó néhány ezer évvel később. Micsoda zavar és parázs vita támadhat a kutatók között, ha véletlenül egy Audi A8-as maradványaira bukkannak majd, hiszen a fedélzetén található műszerek alapján repülnie kellett volna, ehelyett négy kerék maradványait ásták ki alóla leszállótalpak helyett. Ki érti ezt?

V8-tól A8-ig: egy kis Audi-történelem

A nyolcvanas évek végéig az Audi termékskálájának csúcsán a 100-as modell állt. Ezek a modern négy és öthengeres autók szolgáltatták az alapot a 200-ashoz, ami gyakorlatilag a 100-as erősebb motorokkal és jobb felszereltséggel kínált változata volt, de még mindig nem igazi luxusautó. Ekkorra már Torsen rendszerű differenciálzár egészítette ki a quattro összkerékhajtást, és technikai színvonal terén elérték a BMW-t és a Mercedest. A Volkswagen csoportot az Audi képviselte a magasabb minőséget garantáló nagyautók piacán.

A V8-assal vált prémiumgyártóvá az Audi

Ezekkel az alapokkal láttak hozzá az 1988-ban bemutatott V8 fejlesztéséhez. A harmadik generációs 100-as adta az alapját, a szériafelszerelés része volt a quattro hajtás. A V8 neve büszkén utal a cég első ilyen elrendezésű benzinmotorjára, két változata 3,6 és 4,2 literes lökettérfogattal 250 illetve 280 lóerőt adott le. A kisebb változat hengersorait a Golf második szériájának GTI 16V motorjából fejlesztették, a nagyobb később az első szériás S6-osban teljesített szolgálatot. Technikai bravúr a négyfokozatú ZF automata váltó és a négykerék-hajtás összehangolása, ami így a nyolchengeres motor akár 400 newtonméteres nyomatékát is kezelni tudja.

Az értékesítés kezdetekor magasnak számított az ára, és bár alapfelszereltsége túllépte a konkurensekét, helykínálata elmaradt azokétól - ezen a 30 centiméterrel hosszabb változat bemutatásával segítettek. A V8-ból alig több mint húszezer példányt adtak el, tehát nem lett kereskedelmi siker, ennek ellenére mérföldkő, hiszen ezzel a modellel váltott jegyet magának az Audi a német prémiumgyártók díszpáholyába.

1994-ben jelent meg az A8. A képen egy modellfrissített változat

Az elődmodellel ellentétben az 1994-ben bemutatott A8-as teljesen új műszaki alapra épült. Az új D2-es platform egy alumíniumból készült önhordó szerkezet, kifejlesztésének célja a súlycsökkentés és így a jobb menetteljesítmények elérése volt. Ezt az építési módot nevezik Audi Space Frame-nek (ASF), és az első autó, aminél alkalmazták az A8 volt. Már 1997-ben tervezték egy kupé változat megjelenését, de végül nem került gyártásba; a jövőre érkező új A7-es már a megváltozott piaci igényekhez igazodva a kétajtós Mercedes-Benz CL helyett a négyajtós CLS vetélytársa kíván lenni.

W12-es verzió is készült a legutolsó A8-asból

2002-ben láthattuk először az alumínium térváz második generációjára épülő, most leváltott modellt. Az új karosszéria mellé FSI közvetlen befecskendezéses benzinest és akár 4,2-es V8-as TDI motort is választhattak a vásárlók. Természetesen minden paraméterén javítottak az előd eredményeihez képest, 2005-ben pedig megkapta a single-frame hűtőmaszkot. A D3 kódjelű padlólemez acélból készült variánsát használják a konszerntárs Volkswagen Phaeton és Bentley Continental modellek gyártásához is.

(Részletes márkatörténetet korábbi cikkünkben olvashat.)

Hollósy Balázs