Életeket menthetne az elsősegély

Hiába kötelező az elsősegélynyújtás-vizsga, az autósok jelentős része legfeljebb mentőt tud hívni, ha kell, más segítségre nem képes. Nincs vonatkozó statisztika, de a mentőszolgálat szakembere szerint sok életet lehetett volna és lehetne megmenteni, ha a jogalkotók komolyan vennék a kérdést, és modulrendszerű képzési módot dolgoznának ki. A javaslat az Országgyűlés egészségügyi bizottsága előtt van.

"Annyi tudást szinte mindenki magába tud szívni, ami elegendő az igazolás megszerzéséhez" - folytatja Mártai.

"Azt viszont a jelenlegi környezet már nem támogatja, hogy az ismeretek készség szintjén jelenjenek meg. Egy-két napig bárki képes felidézni egy műfogást, csakhogy a lényeg az lenne, hogy a megszerzett tudáshoz akár évekkel később, egy baleset helyszínén is bátran nyúljon az autós. Óriási hibának tartjuk a szabályozottság hiányát. Évente 100-120 ezer ember szerez jogosítványt, gyakorlatilag ennyien kerülnek ki az utakra megfelelő képzettség nélkül. Pedig a Vöröskereszt-féle, 12 órás tanfolyamok elegendőek lennének, a kiscsoportos, gyakorlatorientált foglalkozásokon az alapok legalábbis biztosan elsajátíthatók."

A Vöröskereszt válogatott szakembergárdával várja a vizsgázókat, a bukási arány nem kiugró. Valamelyik vizsgáztatónál alacsonyabb, valamelyiknél magasabb, de határozottan nincs bukási elvárás, nem az a cél, hogy a jogosítványra áhítozók kudarcélménnyel gazdagodjanak. Mártai szerint hosszabb távon nem elegendő, ha csak vizsgázni kell, nagy szükség lenne a képzésekre. "A mostani állapotok alapján úgy látjuk, ha a tudatos képzés megjelenne társadalmi szinten, azonnal nagyságrendi változás történne. A jogosítvány megszerzése során tanultakat ugyanis több területen lehetne hasznosítani, például otthon, ha a nagymama leesik a lépcsőről. Az elsősegély-képzésben rengeteg az átfedés, olyan nincs, hogy amit a vezetéshez tanítanak meg, az csakis ott jöhet elő."

Büntethetnek a lejárt elsősegélycsomagért

Jogszabályilag a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet "a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről" írja elő, hogy a gépjárművekben elsősegély-felszerelést kell tartani. A 106. § értelmében oldalkocsi nélküli motorkerékpár és motoros tricikli esetében "A" típusú, személygépkocsi, tehergépkocsi, oldalkocsis motorkerékpár, mezőgazdasági vontató és lassú jármű, valamint a kizárólag menetrendszerű helyi járatban közlekedő autóbusz esetén "B" típusú, míg minden egyéb jármű esetén, ahol a szállítható személyek száma tíz vagy annál több, valamint veszélyes anyagot szállító és tűzoltó jármű esetében "C" típusú csomagra van szükség.

Közúti ellenőrzés során az intézkedő rendőr büntethet az elsősegély-felszerelés hiánya miatt, de akkor is, ha a csomagnak lejárt a szavatossági ideje. A csomagokat kizárólag a rájuk bélyegzett dátumig lehet felhasználni, nemrégiben az ország egyes tájain tucatjával szabtak ki lejárt csomagok miatt helyszíni bírságokat. A Mentőszolgálat szerint a lejárt szavatosságú kötszert nem szabad felhasználni, egyébként pedig nincs fix büntetési tétele lejárt csomagnak. Az intézkedő rendőrön múlik, hogy a bírságolás vagy a figyelmeztetés mellett dönt, utóbbira is bőven akadt példa a közelmúltban. A rendőrség mindenesetre határozottan cáfolta, hogy készakarva utazna a feledékeny, lejárt csomaggal közlekedő autósokra.

Nagyon fontos, hogy míg megérkezik a segítség, addig is megfelelő ellátást kapjanak a sérültek

Az akkreditált képzések nagy előnye lehetne, hogy megszűnhetne a vizsgakényszer. Mártai legalábbis nem tartja elképzelhetetlennek, hogy az, aki részt vesz egy ilyen tanfolyamon, automatikusan igazolást kapjon, hiszen a remélt keretek között garantált lenne a tudás átadása. "Könyv alapján lehet tudni, hogy a törés fáj, de a cél az lenne, hogy az autós tudja is kezelni a baleset helyszínén a fájdalomtól eltorzult arccal ordító sebesültet. Ugyanígy könnyű felidézni, hogy a vérzést el kell állítani, kényszerhelyzetben viszont sokan megrémülnek a vértócsa közepén ücsörgő sérülttől."

Mártai és kollégái tapasztalatai szerint valóban ritkán jelenik meg a teljes elsősegélynyújtás az utakon vagy máshol, a konkrét beavatkozás nem jellemző. "Pedig életeket lehetne megmenteni egyszerű fektetéssel vagy egyéb műveletekkel" - állítja az igazgató. Arra vonatkozó statisztikák nincsenek, hogy bátor beavatkozással hány emberéletet lehetett volna megmenteni, félő amúgy, hogy a szám igen magas lenne. "Az elsősegély nem egyenlő újraélesztéssel" - hangsúlyozza azért Mártai, bár adott előfordulhat, hogy a kettő összekapcsolódik.

A jövőre nézve biztató lehet, hogy a tavalyi évben az egészségügyi bizottság kétszer is napirendre vette a modulrendszerű képzés bevezetésére vonatkozó javaslatot. A szakemberek remélik, hamarosan megtörténhet az áttörés. "A döntés nem kizárólag az egészségügyi tárca privilégiuma, összehangolt egyeztetésekre van szükség. Két területen kellene nyitni, a meglévő vizsgát tanfolyami kötelezettséggel lenne szükséges kiegészíteni, illetve az iskolai képzés lépcsőzetes megjelenését lehetne elősegíteni. A diákok számítanak a legfogékonyabb rétegnek, nagy eredményeket lehetne elérni."

Az iskolásoknak akár tömegesen is lehetne oktatni, de mindenképpen szükséges lenne az ismeretek felfrissítése

Az elsősegélyképzés iskolában való megjelenése azért is lehetne fontos, mert motiválttá lehetne tenni a tanulókat abban, hogy időközönként felfrissítsék tudásukat. "Az általánosan elfogadott nézetek szerint három-öt évente szükséges az ismeretek felfrissítése, ám ehhez nem kell újabb tanfolyamot végigülni. Ma már számtalan csatornán áramlanak felénk az információk, a tudást az internet segítségével is lehet finomítani, a világhálót a diákok széles körben használják. Az elsősegély alapvetően könnyen elsajátítható dolgokról szól, amelyekkel nem lehet rosszat tenni, csakis jót."

Az alapfogásokkal sem lehet kárt okozni, feltéve persze, ha valaki rendesen megtanulta azokat. Az oldalfektetés, egy emelés vagy maga a felismerés elronthatatlan. "Fontos, hogy ne az autóból telefonáljunk, ha balesetet látunk, szálljunk ki és nézzünk körül. A mentéshez elengedhetetlen információkra derülhet fény; az autóban ülve alig látunk valamit, a borult járművet körüljárva azonban kiderülhet, hogy esetleg többen is segítségre szorulnak. Az autós elsősegélynek amolyan hármas egységét ismerjük: első a felismerés, második a segítséghívás, amivel a mobiltelefonok korában senkinek sem lehet gondja, a harmadik elem pedig maga a segítségnyújtás. Ha csak minimális beavatkozás történne az utak mellett, rögtön jelentős változásról számolhatnánk be. Az autósok részéről szükség lenne a tudatra, hogy tényleg képesek olyan segítségre, melynek az élet más területein is hasznát vehetik."