Az 1,6 Multijetet beindítva először az tűnik fel, hogy nem tűnik fel semmi, a motor meglepően halkan, mindenféle traktoros mellékzönge nélkül kel életre. Dízeltől szokatlan az a kulturáltság, ami nagy hirtelenjében mellbevágja az embert, bár a fejlesztés során éppenséggel a legfontosabb célok egyike volt a zavaró hanghatások minimálisra csökkentése.
Cserébe ki kell várni, míg elalszik az izzítást jelző lámpácska, korábban felesleges is próbálkozni az indítózással. Ami azt illeti, a magam részéről többször meggyűlt a bajom ezzel az indulással akkor is, ha kivártam mindent, amit kellett, hiába forgattam a kulcsot, csak nem történt semmi. Rendszert nem sikerült felfedeznem a rosszul és jól sikerült próbálkozásokban, ki kell tanulni a módit, ennyi lehet a titok.
A motorhoz hatfokozatú kézi váltó kapcsolódik, a szerkezet sokkal jobb annál, mint amilyeneket a Fiat a korábbi években produkált. Az egyértelmű fejlődés ellenére sem dőlhetnek azonban hátra a mérnökök, lesz még munkájuk bőven: vitathatatlan, hogy a fokozatok könnyen csúszkálnak ide-oda, de ugyanígy igaz az is, hogy a kar hosszú utakat tesz meg kapcsolgatás közben. Nem zavaró és idegesítő, de a precizitáson van még mit javítani.
A Bravo az első métereket is ugyanolyan elegáns csendbe burkolózva teszi meg, mint ahogyan indul, menet közben sem tolakodik zavaró kerregés az utastérbe. A kiváló szigetelésnek köszönhetően még autópálya-tempónál sincs hangzavar, érződik-hallatszik, hogy erre a motorra tényleg nagyon odafigyeltek.
A motor maximális nyomatéka 300 Nm, tízzel több, mint a 105 lóerős kivitelé. Erre már egészen hamar, 1500-as fordulattól lehet számítani, ennek köszönhetően roppant dinamikusan mozog a Bravo. A jó fokozatkiosztásnak hála mindig ideális fordulatszámon lehet tartani a motort, a korai nyomatékplafon miatt pedig villámgyorsan lehet kilőni a piros lámpáktól.
Hatodikat városban nem kell kapcsolni, autópályán viszont nagyon jól jön, stabil 130-nál 2400-2500-at forog a főtengely. A fogyasztás mindezek ellenére nem kimagaslóan jó, sokáig 7,1 liter körül mozgott az átlag, majd sikerült levinni 6,8-ra. A nagy kérdés ezek után, hogy házon belül mit válasszunk: az 1,6-os dízelmotor a tapasztalatok alapján untig elég a Bravóba, de hasonlóan jól passzol bele a szintén 120 lóerős, 1,4 literes turbós benzinmotor is.
Ha az árakat nézzük, a dízel nagyszerűsége ellenére is a T-Jet a nyerő: alapfelszereltséggel négymillióért vihető, miközben a 120 lóerős dízelért (igaz, jobb felszereltséggel) ennél minimum 850 ezer forinttal többet kell fizetni. Aki szereti a dízeleket, annak tökéletes választás, de vásárlás előtt nem árt leülni számolgatni kicsit. Az biztos, hogy a konkurenciánál az árak hasonlók, bár a Renault néhány ezressel ötmillió forint felett kér az 1,5-ös (106 LE) Megane-ért, az Opel pedig az 1,7-es Astráért (110 LE). A Peugeot viszont ezzel szemben már 4,541 millióért is ad 110 lóerős, 1,6-os 308-ast.
Műszaki adatok |