Több mint kombi - Peugeot 308 SW menetpróba

Egy átlagos méretű kombiba hét ülést belezsúfolni eddig csak a Peugeot-nak jutott eszébe, a többi autógyár meghagyja ezt a produkciót az egyterű- vagy szabadidőautóinak. A fentiek miatt a 308 SW nem csupán a hasonszőrű kombiknak, de a kompakt egyterűeknek is a képébe vágja a kesztyűt.

Csak a gazdagabb felszereltséghez jár a külön nyitható hátsó ablak

Az utastér hangszigetelését már az elődmodellnél sem érhette panasz, a 308 SW belseje azonban ahhoz képest is döbbenetesen csendes, még nagy tempónál is; ez alatt nem egy Lexus sterilségét kell érteni, némi motor és szélzaj beszűrődik, ám ebben a kategóriában ez mindenképpen figyelemre méltó. Az összképet azért árnyalja, hogy a tesztútra kizárólag gazdagon felszerelt változatokat hoztak el, amelyekben már többrétegű szélvédő és ragasztott oldalablakok tartották távol a külvilág zajait, így egyelőre nem tudhatjuk, hogy az alapváltozatban mennyivel hangosabb az utazás. A beltér kidolgozása példás, mindenhol jó és még jobb minőségű anyagokat lehet tapogatni, a minőségérzet megvan, ám hogy e mögött valójában mi van, arról csak a leendő tulajdonosok tudnak majd beszámolni néhány év és pár tízezer kilométer után.

Hat gang

A 308 SW kapcsán még egy újdonsággal is előrukkolt a Peugeot, ez pedig egy teljesen új fejlesztésű hatfokozatú manuális váltó, amely az 1,6 literes 110 lóerős HDi-hez, valamint az ugyancsak 1,6 literes turbómotorokhoz (a 150 és 175 lovas kivitelekhez) jár. A valenciennes-i üzemben készülő váltóról annyit érdemes még tudni, hogy a súlya mindössze 45 kg, mérete csak akkora, mint egy ötfokozatúé, így nem csökkenti az első kerekek elkormányozhatóságát, viszont "csak" 270 Nm nyomatékkal tud boldogulni, így az erősebb dízelekhez marad a régi.

Az anyósülés előredöntésével akár 3 méternél is hosszabb tárgyak is beférnek

Az új hatfokozatú váltót sem érheti panasz, rövid utakon, nagyon precízen jár, csukott szemmel az ember egy japán autóban is hihetné magát, ami a Peugeot-tól óriási előrelépés. Szériában Michelin Energy Saver gumikat kapnak az SW-k, ez azonban csak a sajtóanyagból derült ki, ugyanis a menetpróbára elhozott autók jóval tapadósabb Continental gumikon gurultak, ennyi kis csalást azonban el lehet nézni a franciáknak, hiszen a kemény Michelineken korántsem lett volna olyan élvezetes a kanyarvadászat. Fontos részlet, hogy közel 11 százalékkal csökkent a 308 SW súlya, ami elsősorban annak köszönhető, hogy alumíniumból készült a motorháztető és karosszéria alsó, energiaelnyelő része és az ajtóerősítő betétek, továbbá számos karosszériaelem (többek között a sárvédők) előállításához az acélnál jóval könnyebb kompozit anyagot használtak.

Összességében nagyon nehéz belekötni a 308 SW-be, egy sereg olyan dolgot tud, amit konkurensei nem, a nagy kérdés most már csak az, hogy mindezekért mennyit kell majd fizetni, ugyanis az árak csak a nyár végén derülnek ki, a hazai forgalmazás szeptemberben kezdődik.

Megjelent a 175 lovas csúcsváltozat

Az SW nemzetközi menetpróbáján ki lehetett próbálni a 308-as sorozat új csúcsváltozatát, a 175 lovas THP (turbo high pressure) jelzésű modellt is. A motortérben a már jól ismert - BMW-vel közösen fejlesztett - 1,6 literes turbómotor egy alaposan kihegyezett változata található. A 175 THP nem csak erősebb, de sportosabban is néz ki, mint egy mezei 308-as: nagyobb felnik, egyedi hűtőrács és hátsó lökhárító, valamint egy kis hátsó szpojler jelenti a különbséget. Belül jobb oldaltartású ülések, sportkormány valamint fémpedálok emelik a hangulatot. Ez egy vérbeli sportautóhoz képest megmosolyogató, ám a Peugeot-nak nem is az volt a célja, hogy egy kompromisszumok nélküli szörnyet alkossanak, sokkal inkább egy viszonylag nagy teljesítményű túraautó létrehozása volt a cél olyanok számára, akik nem szeretik, ha autójukról süt a kivagyiság.

A 150 lovas turbómotorhoz képest meglepően jobban ment a THP változat, a papíron csupán plusz 25 lóerős teljesítmény érzésre a duplája is lehetett volna, a motor sokkal élénkebben reagált a gázadásra, jobban húzott alacsonyabb fordulatszámról is, felül pedig még erre is rátett egy lapáttal és a fordulatszám növekedésével együtt egyre nagyobb vehemenciával lódult neki. A futómű hangolása egy leheletnyivel sportosabb lett, kanyarban nem dülöngél vészesen a karosszéria, ugyanakkor nem kellett az aknafedelek között szlalomozni, mert nem fogja a vesénket lerázni, a gyalázatos minőségű magyar utakra ennél jobb kompromisszumot el sem lehet majd képzelni. A kanyarvadászatot egyedül csak az ülések kissé lagymatag oldaltartása gátolhatja némileg, hiába néznek ki sportosnak, valójában kényelmes fotelekben lehet terpeszkedni. A meglehetősen rövid menetpróba alatt sok minden nem derült ki THP-ról, annyi azonban igen, hogy jóval összeszedettebb autónak tűnt, mint az előd benzinfaló 2 literes, 180 lovas változata.