A C30-as már két erőforrással járt nálunk, a kétliteres dízel és a csúcs T5 sem vizsgázott rosszul, de valahogy a D5 lehetne a jó választás. A motor elég régi, de az évek alatt folyamatosan fejlesztették. Elvileg tudna már 185 LE-t, meg 400 Nm-es forgatónyomatékot, de az automata miatt visszafolytották 180 lóerősre és 350 Nm-re. Nem értem, minek bele egy automata, de valahogy a gyáriak úgy állhattak ehhez a kérdéshez, ha valaki kifizet ennyit egy ilyen kicsi, de menő autóért, valószínűleg nem akar kézzel váltogatni. Én azonban szívesen tenném, ugyanis erre az ötfokozatú szerkezetre inkább nem bíznám a dolgot. Nem rossz, de valahogy nem az igazi. Kicsit lassú, néha értelmetlenül vált, nehézkes, és még a fogyasztást is növeli.
Szép alakú a hátsó lámpa |
A motor, a hangján kívül jól muzsikál, az étvágya is elfogadható, bár normál váltóval biztosan tudna ennél kevesebbet is. A többnyire városban és keveset autópályán használt C30-as a dízelblokkal 8,5 literes átlagot produkált, ami elég jó adat egy ekkora motortól, főleg automatával.
Aki igazán menő C30-ast akar, feltétlenül kétszínű fényezéssel kérje
A kultusz nem lehet túl drága Féjja Zsolt |
A baj csak az, hogy a plusz extráknak ennél a márkánál is komoly ára van. A D5 kivitel ára elég húzós, hiszen alapban 7,3 millió forint, azonban ez a Summum csomaggal felugrik 8,7 millióra. Ekkor jön még az említett néhány extra, és az autó árcédulája hirtelen majdnem eléri a 10 milliós határt.
Kétség nem fér hozzá, hogy a C30-as egy nagyon jó lépés a Volvótól. Szerethető, divatos kisautó, amely végre vidám formájú, és kitűnik a tömegből. A svédek azonban arra is odafigyelhettek volna, hogy azt az egy-két hibát ne kövessék el, amitől az emberben van egy kis rossz érzés. Az árával pedig ugyanúgy merészet lőttek, mint ahogy az összes többi prémiumgyártó is ezt teszi.
Műszaki adatok |