Semmibe vesszük a biztonságot

Az autógyárak eurómilliárdokat költenek arra, hogy autóinkat minél biztonságosabbra építsék. Részben hiába: sokan nem használják a fejlesztéseket, szándékosan vagy figyelmetlenség miatt a biztonság ellen dolgoznak.

Hiába cél az autótervezésnél a nagy üvegfelület és a minél keskenyebb A oszlop: néhány hét alatt sikeresen teleragasztható a szélvédő

Az autóvásárlók nagy része megnyugtatásul szeret sok pénzt elkölteni a biztonsági extrákra. Ezek nagy része nagyon hasznos, tehát szükséges is a megvételük. A blokkolásgátlóval szerelt autóval már vészfékezés közben is lehet kikerülő manővert végezni, az elektronikus stabilizáló program (ESP) pedig helyettünk is elkerüli a megpördüléseket. Ez mind szép és jó, azonban jóval kevesebb a haszna, ha egyszerűen nem tudjuk őket használni, kihasználni, vagyis egész egyszerűen nem tudunk vezetni. Az autóvásárlók nagy többsége elkölt több millió (akár tízmillió) forintot egy új autóra, de sajnál évi ötvenezer forintot arra, hogy vezetéstechnikailag továbbképezze magát. Hiszen vezetni mindenki tud, legalábbis a jogosítvánnyal rendelkezők túlnyomó többsége ezt gondolja. Nagy tévhitben élnek.

Nem véletlenül jelez

A vezetésbiztonságot elősegítő extrák kapcsán felmerül az a kérdés is, hogy a magyar vásárlók feltűnően kis hangsúlyt fektetnek az autó tapadására, vagyis a gumikra. Pedig ez az egyetlen, amivel ki lehet tolni az autó teljesítő-képességének a határait, de egy rossz gumiválasztás el is ronthat mindent. Korábban erről szóló cikkünkben hosszasan elemeztük, mennyi mindenre oda kell figyelni, hogy autónk kapcsolata az úttal mindig tökéletes legyen. Ehhez képest az emberek nagy többsége megveszi a legolcsóbb abroncsot, nem cseréli időben, nyárival jár télen, vagy éppen helytelen guminyomást használ. Így a vezetésbiztonsági extrákért fizetett összeg gyakorlatilag kidobott pénz. Alacsony tapadásból ugyanis az ESP sem csinál többet.

Kevesen veszik a fáradtságot, hogy a profilmélységet ellenőrizzék, pedig esőben kulcsfontosságú

Az is szomorú, mennyien nem veszik figyelembe a látni és látszani szabályt. Hiába veszünk xenon fényszórós autót, ha a lámpákat nem takarítjuk, vagy legalább a fényszórómosót nem kapcsoljuk be. Feltűnően sok a koszos szélvédővel közlekedő autó, de még ennél is rosszabb, hogy minden elképesztő dolgot a látóterünkbe akasztgatunk. A legáltalánosabb az autópályamatricák felragasztása. Manapság azonban nem elégszünk meg csupán eggyel, helyette az utóbbi öt év termését is kint "felejtjük", hiszen menő, ha látszik, hogy mennyit megyünk autópályán. A szélvédőn lógó illatosító csokor vagy az egyesek szerint traffipax elhárító CD-lemez mindenre jó, de leginkább egy gyalogos kitakarására alkalmas.

	Kapcsoljuk ki az utasoldali légzsákot, ha gyerekülést szerelünk be!

A vezetés kapcsán további veszélyes tényező a figyelmetlenség. Ez sokféle körülmény miatt létrejöhet, de mindnek ugyanaz a vége: valamire nem reagálunk időben, így egy elkerülhető ütközést is sikerül összehozni. Ha a nagy hőség fáraszt le minket, akkor az ellen lehet tenni, de ha fáradtak vagyunk, semmiképpen ne vezessünk. Egy fáradt ember reakcióideje ugyanis meg is triplázódhat, ami annyit jelent, hogy több tíz métereket megyünk fékezés vagy bármiféle reakció nélkül. Ha telefonálunk, eszünk, vagy a hifit nyomogatjuk, az is elvonja a figyelmünket, tehát csak a szerencsének köszönhetjük, ha ilyenkor nem történik semmi rendkívüli esemény. Ha meg történne, akkor csak az övre, meg a légzsákokra számíthatunk, mert az autó magától nem kerüli ki a tárgyakat. És imádkozhatunk, hogy a figyelmetlenségünk, a hanyagságunk, vagy lazaságunk ne kerüljön valaki másnak az életébe.